JiKri

gye tudjuk, hogy a szeretet egy érzés? Amikor azt
mondjuk, szeretet, tudomásunk van a féltékenységről,
félelemről és aggódásról. Amikor kijelentjük, szeretünk
valakit, abban van irigység, birtoklási vágy, uralkodási
vágy és ott az elvesztéstől való félelem. Ezt nevezzük szeretetnek,
nem is ismerünk szeretetet félelem, irigység és birtoklás
nélkül. Csak a szavak szintjén létezik olyan szeretet,
amelyben nincs félelem, és ezt nevezzük személytelennek,
tisztának, isteninek, vagy ki tudja még milyennek. Tény,
hogy féltékenyek vagyunk, uralkodni és birtokolni akarunk.
Csak akkor lesz szeretet, ha véget vetünk a féltékenységnek,
irigykedésnek, birtoklási és uralkodási vágynak. Ameddig
birtoklunk, addig sohasem fogunk szeretni... Mikor gondolunk
arra a személyre, akit szeretünk? Amikor elment, távol
van vagy elhagyott...
Tehát csak akkor hiányzik a szeretett személy, amikor
szenvedünk és nyugtalanok vagyunk. Amíg birtoklunk, addig
nem kell gondolnunk rá, mivel a birtoklás elűzi a
nyugtalanságot...
Csak nyugtalan állapotban gondolunk rá - és ameddig azt
hisszük, ez a szeretet, addig nyugtalanok maradunk. A szeretet
biztosan nem az elme szüleménye, és mivel az elme megtölti
a szívünket, nem marad benne hely a szereteüiek. Az elme
szüleményei közé tartozik a féltékenység, irigység, becsvágy
és sikerességre törekvés. Ezek az agyszülemények foglalják
el szívünket, közben pedig azt gondoljuk, szeretünk.
Hogyan lehetne szeretni, amikor ennyi zavaró tényező munkálkodik
bennünk? A füsttől nem látszik a láng.