JiKri

lmém megfigyeli a magányosságot, majd elkerüli és
menekül előle. Ha viszont nem menekülök, van-e valamilyen
megosztottság, elkülönülés, vagyis létezik-e
megfigyelő, aki a magányosságot figyeli? Egy megfigyelő
nincs tudatában magányosságának. Azt hiszem, nagyon lényeges
ezt gyorsan megragadni, ne fecséreljünk túl sok szót
feleslegesen. Azt mondjuk, hogy irigyek vagyunk, és ettől a
tulajdonságunktól szeretnénk megszabadulni, adva van tehát
a megfigyelő és a megfigyelt. A megfigyelő szeretne szabadulni
attól, amit figyel. De vajon nem azonos-e a megfigyelő a
megfigyelttel? Talán nem maga az elme hozza létre az irigykedést?
Ebben az esetben semmit sem tehet ezzel kapcsolatban.
Elmém tehát megfigyeli a magányosságot. A gondolkodóban
tudatosul saját magányossága. Ha viszont folyamatos
kapcsolatban marad vele, vagyis nem menekül előle, nem alakítja
át, lehet-e különbséget tenni megfigyelő és megfigyelt
között? Esetleg csupán egyetlen állapot létezik, amelyben az
elme üres és magányos? Nem az elme figyeli meg saját ürességét.
Az valóban üres. Ezek után az elme tudatában lehet-e
saját ürességének? Bármennyire törekszik, hogy kimozduljon
ebből az ürességből, az nem lesz egyéb, mint menekülés és
függőség. Képes-e az elme szakítani minden függőséggel,
hogy legyen a látható világ mögötti Valóság állapotában, vagyis
teljesen üres és magányos? És amennyiben eljut abba az állapotba,
nem ott található-e szabadulás az összes kötődéstől és
függőségtől?