JiKri

epésről lépésre végigmegyek a meditáción. Senki se remélje
azonban, hogy a végére pontos leírást kaphat arról,
mi a meditáció. Amit most csinálunk, az is része a
meditálásnak. Első tennivaló, hogy tudatosulnia kell a gondolkodóban,
nem szabad próbálkozni az ellentmondás feloldásával,
vagyis ne húzzunk falat gondolat és gondolkodó közé.
A gondolkodó pszichológiai egység, aki ismeret formájában
halmozza fel a tapasztalatokat. O az időhöz kötődő központ,
amely örökké változó környezeti hatások eredménye.
A gondolkodó ebből a központból szemlélődik, figyel és tapasztal.
Amíg valaki nem érti meg ennek a központnak a felépítését,
addig állandó lesz a konfliktus. Az ezzel küszködő
elme képtelen megérteni a meditálás szépségét és mélységét.
A meditálásban nincs szükség gondolkodóra, ami azt jelenti,
hogy a gondolatnak be kell fejeződnie annak ellenére,
hogy hajtana előre a vágy valamilyen eredmény elérésére.
Nem a légzési technikán múlik, és azon sem, hogy az orrunk
hegyét figyeljük, vagy pedig valamilyen trükkel energiához
jutunk. Fölösleges bármilyen hókuszpókusz... A meditáció
nem olyasmi, ami elkülönül az élettől. Amikor autót vezetünk
vagy buszon ülünk, amikor céltalanul fecsegünk, amikor
magányos erdei sétánk során széltől sodort pillangót csodálunk
meg - válogatás nélkül kell tudatosítanunk magunkban,
hogy mindezek részei a meditálásnak.