JiKri

iába vagyunk emberi lények, falakat emelünk magunk
köré, méghozzá nacionalizmusból, faji és osztályellentétekből,
ez pedig újra elszigeteltséghez és magányhoz
vezet. A magányosságban vergődő elme az elszigeteltség állapotában
sohasem képes megérteni a vallást. Hihet valamiben,
lehetnek elméletei, koncepciói, formulái, azonosíthatja magát
azzal, amit Istennek neveznek. Szerintem azonban a vallásnak
semmi köze a hithez, papokhoz, szent könyvekhez vagy
templomokhoz. A vallásos elme állapotát csak akkor lehet
megérteni, ha kezdünk rájönni, mit is jelent a szépség. A szépség
megértése pedig kizárólag tökéletes egyedüllétben történhet
meg. Csak akkor tudhatjuk meg, mi a szépség, amikor az
elme teljesen egyedül van. Egyéb állapot nem megfelelő erre.
Az egyedüllét nem szükségszerűen elszigeteltség, és nem
is egyedi jelenség. Egyedülállónak lenni kivételes állapot bizonyos
vonatkozásban, ugyanakkor a tökéletes egyedüllét
rendkívüli érzékenységet, intelligenciát és megértést igényel.
A tökéletes egyedülléthez az szükséges, hogy az elmét ne érje
semmilyen befolyás, ne fertőzze meg a társadalom. Egyedül
kell lenni a vallás megértéséhez, hogy megtaláljuk magunknak,
létezik-e olyasmi, ami halhatatlan és időn túli.