JiKri

ajon a befejezésben biztosan benne van-e a megújulás?
Csak a halálban kezdhet valami új létezni. Nem nyújtok
vigaszt. Ez nem olyasmi, amiben hinni lehet, vagy
amit el lehet gondolni, esetleg intellektuálisan vizsgálni vagy
elfogadni, hogy aztán másfajta vigaszt nyújtson. Sokan ezért
hisznek a reinkarnációban vagy a folyamatosságban. Tény
azonban, hogy ami folytatódik, nem tud újjászületni vagy
megújulni. Megújulás és újjászületés tehát csak a mindennapi
halálban létezik. Ez maga a halhatatlanság. A halál magában
hordozza a halhatatlanságot. Nem arról a halálról van
szó, amelytől mindannyian félünk, hanem az „énnel" azonosított
korábbi következtetések, emlékek és tapasztalatok haláláról.
Az „én" halálának minden pillanatában benne van az
öröklét, a halhatatlanság, amit meg kell tapasztalni, nem pedig
spekulálni róla vagy oktatni, ahogy azt teszik a reinkarnációval
és minden mással...
Ha már nem félünk, mivel minden percben végponthoz
érkezünk, örökösen megújulunk, nyitottá válunk az ismeretlen
felé. A valóság - ugyanúgy, mint a halál - ismeretlen. Annak
ellenben nincs valóságalapja, hogy a halált gyönyörűnek
és csodálatosnak nevezzük, mivel a túlvilágon majd tovább
élünk, és még lehetne folytatni a sok ostobaságot. Annak viszont
van valóságalapja, ha a halált olyannak tekintjük, amilyen
- vagyis végnek, amelyben nincs folytonosság, de van
megújulás és újjászületés. Azt nevezzük öröknek, amiben a
folytonosság elpusztul, és amiben van erő a megújulásra.