JiKri

z igazán nem bonyolult, bár esetenként fárasztó lehet.
Látható, hogy nem azzal a ténnyel kezdjük, ami éppen
van, nem is azzal, amit gondolunk, cselekszünk vagy
szereménk. Feltételezésekkel vagy ideákkal kezdjük, amelyek
nem aktualitások, ezért kerülünk tévútra. Komoly figyelemre
van szükség, ha tényekkel, nem pedig feltételezésekkel kezdünk.
A gondolkodás összes formája, amely nem az aktuálisból
származik, csakis zavart eredményezhet. Ezért annyira lényeges
megérteni, aktuálisan mi történik kívül és belül.
Ha valaki kereszténv, látomásai bizonvos sémákat követnek.
A hinduk, buddhisták vagy muszlimok saját hitükből kiindulva
eltérő képet alakítanak ki. Úgy látjuk Krisztust vagy
Krisnát, ahogy neveltetésünk meghatározza. A kultúra,
amelyben felnőttünk, az iskolázottság mind befolyásolják a
víziókat. Melyik az aktualitás: a látomás vagy pedig az elme,
amelyet korábban bizonyos módon alakítottak? A vízió egy
adott tradíció feldolgozása, amely az elme hátterét formálja.
Ami meghatározó, az nem az elképzelés, hanem az, ami aktuális,
vagyis maga a tény. Nagyon egyszerű egy tény megértése,
de bonyolulttá teszik a tetszések és nemtetszések, a tény
elutasítása, vagy a ténnyel kapcsolatos vélemények és ítéletek.
Az értékelés ezen formáitól úgy lehet megszabadulni, ha
megértjük azt, ami éppen van, vagyis ami nem más, mint a
látható világ mögötti Valóság.