JiKri

étezik fizikai félelem. Amikor meglátunk egy kígyót,
egy vadállatot, ösztönös a félelem, amely teljesen normális,
egészséges és természetes érzés. Ez nem is félelem,
hanem vágy, hogy megvédjük magunkat - és ez így van
rendjén. Az egyén pszichológiai védekezése azonban - a
vágy, hogy mindig biztos legyen a dolgában - félelmet szül.
Az elme, amely állandóan bizonyosságra törekszik, halott elme,
mivel az életben nincs bizonyosság vagy állandóság.
Amikor közvetlen kapcsolatba kerülünk a félelemmel, az
idegek és minden egyéb szervünk azonnal jelzi ezt. Amikor
az elme már nem menekül többé szavak, cselekedetek vagy
bármi más mögé, megszűnik a különbség megfigyelő és a félelem
okát jelentő megfigyelt dolog között. Csak a menekülő
elme különíti el magát a félelemtől. Ha viszont közvetlen
kapcsolat alakul ki a félelemmel, nincs megfigyelő, nem létezik
az a valaki, aki kijelenthetné, hogy „én félek". így abban
a pillanatban, amikor közvetlen kapcsolatba kerülünk az
élettel vagy bármivel, nincs elkülönítés, amely versengést,
nagyravágyást vagy félelmet szülne.
így tehát nem az a fontos, hogyan szabaduljunk meg a félelemtől.
Ha keresünk egy utat, módszert vagy rendszert a félelem
lerázására, végleg a félelem rabságában maradunk. Ha
viszont megismerjük a félelmet - amely nemcsak akkor létezik,
ha közvetlen kapcsolatba kerülünk vele, például amikor
éhezünk vagy a munkánk elvesztésétől rettegünk -, máris tehetünk
valamit. Akkor majd tapasztaljuk, hogy minden félelem
eltűnt - úgy értem, az összes félelem, nem csak némelyik.