JiKri

Minden tapasztaláson túl
ntelligencia, óvatosság, éberség és állandó figyelem
szükséges az én megértéséhez, különben szem elől tévesztjük.
Én, aki nagyon elszánt vagyok, fel akarom oldani
az énemet. Amikor ezt kijelentem, tudom, hogy lehetséges
az én feloldása, csak türelmesnek kell lenni. Abban a pillanatban,
amikor azt mondom, fel akarom ezt oldani, a feloldás
során tulajdonképpen az ércem tapasztal, ezáltal megerősödik.
Hogyan lehetséges, hogy az én ne szerezzen tapasztalatot?
Könnyen belátható, hogy a teremtés valami olyasmi,
amit nem az én tapasztal. A teremtés nem az én jelenlétében
történik, mivel a teremtés nem intellektuális, nem az elme
terméke, nem önkivetítés, hanem, mint tudjuk, minden tapasztaláson
túli. Vajon van-e lehetősége az elmének elérni a
nyugalmi állapotot, amelyben nincs felismerés vagy tapasztalatszerzés,
kerülhet-e olyan állapotba, amelyben teremtés
történhet, hiszen az én hiányzik, illetve egyszerűen nincs jelen?
Érthetően fejeztem ki magam? Ez a valódi probléma. Az
elme minden pozitív vagy negatív tevékenysége egy tapasztalat,
amely ténylegesen erősíti az énemet. Képes-e az elme a
nem-megismerés állapotába kerülni? Ez csak teljes csendben
fordulhat elő, de nem olyan csendben, amely az én tapasztalata,
és amely ezáltal tovább erősíti az ént.
II
FEBRUÁR 5. II