JiKri

inden vallás hangsúlyozza az idő fontosságát, most
azonban pszichológiai időről beszélünk. Messze van a
mennyország, és csak fokozatos fejlődésen, elfojtáson,
növekedésen, céllal való azonosuláson vagy valamilyen felsőbbségen
keresztül lehet eljutni oda. Az a kérdés, lehetséges-e
egy csapásra megszabadulni minden félelemtől, mert
máskülönben a félelem zűrzavart szül. A pszichológiai idő
ezen belül változatlanul rendkívüli zavart okoz.
Kételkedem az egész fejlődéselméletben, de nem a fizikai
létben, hanem a gondolatban, amely azonosítja magát az időben
egy bizonyos létformával. Az agy nyilvánvaló fejlődésen
ment keresztül, amíg elérte mostani állapotát, és a jövőben
még tovább fejlődhet. Én viszont emberként élek negyven
vagy ötven évet ebben a világban, amely mindenféle elméletekből,
konfliktusokból és koncepciókból épül fel. Ebben a
társadalomban a kapzsiság, irigység és versengés háborúkhoz
vezet. Mindezeknek én is résztvevője vagyok. Egy szomorú
ember nem tartja fontosnak, hogy az időben keressen
megoldást, és nem érdekli, hogy a következő egy-két millió
évben lassan fejlődik mint emberi lény. Ilyen körülmények
között van-e lehetőség megszabadulni a félelemtől és a pszichológiai
időtől? A fizikai időnek muszáj léteznie, nem térhetünk
ki előle. Kérdés, vajon a pszichológiai idő csak az egyénben
vagy a társadalomban is képes-e rendet teremteni?
Mindannyian a társadalom részei vagyunk, nem különülhetünk
el tőle. Amennyiben az egyénben rend van, kétségtelenül
lesz társadalmi rend is.