JiKri

nyugodt elme nem vágyik semmilyen tapasztalatra.
Ha pedig nem keresi, teljes nyugalomba kerül, nem jön
elő semmi a múltból, ezért megszabadul az ismerttől.
Ha elmegyünk ilyen messzire, rájövünk, hogy van az ismeretlennek
olyan mozgása, amely nem azonosítható, nem lefordítható,
nem megfogalmazható. Felismerjük, milyen mérhetetlen
nagyságú ez a mozgás, amely időtlen, mivel nincs
idő és tér, nincs tapasztalnivaló, nincs elérhető cél és teljesítmény.
Az ilyen elme tudja, mit jelent alkotni, de ez nem a költő,
a festő vagy írástudó alkotása. Ennek az alkotásnak nincs
különleges indítéka, nem akar semmit sem kifejezni. Ez az alkotás
szeretet és halál.
Mindez az első lépéstől az utolsóig nem más, mint meditáció.
Aki képes meditálni, muszáj, hogy értse saját magát. Önmagunk
megismerése nélkül nem juthatunk messzire. Bármennyire
szeretnénk azonban messzebbre jutni, csak saját határainkig
érhetünk el. Önmagunk kivetítése pedig nagyon közeli,
és nem vezet sehová. A meditálás az alapok haladéktalan
lefektetésének folyamata, és ez természetesen - minden erőfeszítés
nélkül - elvisz a nyugalmi állapotba. Az elme csak ekkor
szabadul ki az idő, a tapasztalat és a tudás rabságából.