JiKri

ogyan nézünk egy fát? Látjuk-e a fát teljességében? Ha
nem látjuk teljes egészében, egyáltalán nem látjuk. Elmehetünk
mellette, miközben megjegyezzük: Ott egy
fa. Milyen szép! vagy Az egy mangófa; vagy Nem tudom milyen
fa, talán tamarindus. Amikor megállunk és ránézünk - ezt
most szó szerint értem -, sohasem láthatjuk teljességét. Pedig
ha nem látjuk a fát teljességében, magát a fát nem látjuk.
Ugyanez vonatkozik a tudatosságra is. Ha nem látjuk elménk
működésének teljességét - abban az értelemben, ahogy a
fát - nincs nyoma a tudatosságnak. A fa gyökerekből, törzsből,
kisebb és nagyobb ágakból, valamint virágból, gyümölcsből
és levelekből áll. A levél lehet halott, megsárgult,
zöld, ehető, csúnya, lehulló - ezeket mind egységes egésznek
látjuk, amikor a fát nézzük. Az elme működésének szemlélése
közben a tudatosság állapotában ugyanúgy érzékeljük a
helytelenítést, jóváhagyást, tagadást, harcot, haszontalanságot,
kétségbeesést, reményt és zaklatottságot. A tudatosság
az egészre vonatkozik, nem csak részekre. Megkérdezhetjük
tehát magunktól, tudatos-e elménk ebben az egyszerű értelemben,
és a teljes képet látja-e, vagy pedig a kép egyik sarkát
nézi, mert csak az érdekli, ki festette.