JiKri

ohasem mondjuk, hogy látni akarjuk azt, ami a szenvedést
okozza. Kényszer vagy parancs hatására ezt nem
pillanthatjuk meg, inkább érdeklődéssel, spontán megértéssel
kell szemlélődnünk. Ekkor azt látjuk, hogy az a dolog,
amit szenvedésnek és fájdalomnak nevezünk, és amit el
akarunk kerülni, egyszerűen eltűnik. Amíg nincs kapcsolatom
a rajtam kívül álló dologgal, addig nem jelent számomra
problémát. Abban a pillanatban, amikor kapcsolatba kerülök
a rajtam kívül eső dologgal, máris problémát jelent. Ameddig
a szenvedést kívülálló dologként tudom kezelni, de kialakítok
vele egy fiktív kapcsolatot, addig szenvedek a testvérem elvesztése
miatt, pénztelenségem miatt vagy valamilyen más
okból. Ha viszont azonosulok a dologgal és látom a tényeket,
az egész dolog átalakul, jelentése megváltozik. Akkor majd
teljes és összetett lesz a figyelem, tökéletesen érthetőnek és
megoldottnak tekinthető a probléma. Ebben az esetben nincs
félelem, ily módon a bánat szó elveszíti mindenféle jelentését.