JiKri

á kell jönnünk, hogy a vágynak miért van olyan nagy
hatása az életünkre. Lehet, hogy megtaláljuk a helyes
választ, lehet, hogy nem, de azt beláthatjuk, hogy
legalább meg kell próbálni. A vágy megjelenése egészséges és
normális reakció; különben halottak lennénk. Látok valami
szépet, és azt mondom: - Istenem, bárcsak az enyém lenne. Ha
nem akarom, halott vagyok. De a vágy állandó hajszolása is
fájdalmas. Ez az én gondom - fájdalmat és örömet érzek. Ha
látok egy gyönyörű nőt, aki tényleg nagyon szép, ostobaság
lenne szépségét tagadni, hiszen az tény. De mi ad az örömnek
folytonosságot? Nyilvánvalóan az, hogy rá gondolok...
Elgondolkodtam ezen. Megszűnik a közvetlen kapcsolat a
vágy tárgyával, de a gondolat tovább fokozza a vágyat azáltal,
hogy foglalkozik vele, képeket, ideákat kapcsol hozzá...
A gondolat felébred, mondván: - Szükséged van erre. Ez
fontos, ez pedig nem fontos. Ez életbevágó, ez pedig jelentéktelen.
Én viszont képes vagyok látni, vágyakozni, és ezzel kész
is. Nem zavarnak a gondolatok.