JiKri

editálással teljesen meg lehet szabadítani az elmét
mindattól, ami felhalmozódott benne. Ha ezt tesszük
- de ha nem, akkor is érdemes meghallgatni, amit
mondok -, rájövünk, hogy van egy különleges hely az elmében,
amely nem más, mint a szabadság. Ezért már kezdettől
fogva követelni kell a szabadságot, nem pedig kivárni annak
eljövetelét. A szabadság fontosságát kell keresni a munkában,
kapcsolatokban és minden másban. Akkor majd rájövünk,
hogy a meditálás tulajdonképpen alkotás.
Az alkotás olyan szó, amelyet mindannyian nagyon könynyen
és meggondolatlanul használunk. A festő felvisz néhány
színt a vászonra, és ettől nagyon izgatottá válik. Ez
olyan teljesítmény, amelyen keresztül kifejezheti önmagát.
Ezzel a piacon szerezhet pénzt vagy hírnevet - és ezt nevezi
alkotásnak. Minden író alkot, iskolákban oktatják a „kreatív"
írást, pedig ezeknek semmi közük sincs az alkotáshoz. Ezek
mindegyike egy adott társadalomban élő elme feltételekhez
kötött válasza.
Az az alkotás, amelyről én beszélek, teljesen más, mivel itt
az elme kerül az alkotás állapotába. Lehet, hogy nem fejezi ki
ezt az állapotot, de ennek nincs igazán jelentősége. Az alkotás
állapotának nincs kiváltó oka, ezért az ilyen állapotban levő
elme minden pillanatban meghal, él, szeret és létezik.
Mindezt együttesen nevezik meditálásnak.