JiKri

z elmét mindenkor befolyásolja a behatárolt gondolkodás.
Régebben csak az egyházak akarták megkaparintani
elménket napjainkban pedig a kormányok vették
át tőlük ezt a szerepet. Alakítani és ellenőrizni akarják az elmét.
A felszínen az elme ellenáll az ilyen befolyásnak. Látszólag
van beleszólásunk a dolgok menetébe, de a felszín alatt -
az öntudatlan mélyén - az idő és hagyomány teljes súlyával
nehezedik ránk, hajszolva bennünket egy bizonyos irányba.
A tudatos elme korlátozott mértékben ellenőrizheti és irányíthatja
saját magát, de a tudatalattiban ambíciók, megoldatlan
problémák, babonák, félelmek és kényszerek várakoznak
türelmetlenül, bennünket sürgetve...
Az elme teljes egészében az idő eredménye. Konfliktusok
és igazodások következménye, a teljes megértés nélküli elfogadások
sorozata. Ezért ellentmondások között élünk, létünk
szakadatlan harc. Boldogtalanok vagyunk, és boldogságra
vágyunk. Erőszakosságunk ellenére az erőszakmentesség
eszméjének megfelelően próbálunk élni. Ez konfliktust szül,
a csata színhelye pedig az elme. Biztonságra törekszünk, pedig
a lelkünk mélyén tudjuk, a biztonság, mint olyan, nem létezik.
Nem akarunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy nem
létezik biztonság. Ezért keressük szakadatlanul, közben pedig
attól félünk, nem vagyunk biztonságban.