JiKri

kérdés a következő: Képes-e az elme, amely oly nagy
mértékben kötődik feltételekhez - számtalan szekta,
vallás, babona, félelem által befolyásolva - szakítani
mindennel, és újrateremteni önmagát? Az elöregedett elmét
lényegében a hatalom szorítja korlátok közé. A hatalom szót itt
nem a megszokott értelemben használom, hanem mint hagyományt,
tudást, tapasztalatot, a külső vagy belső biztonságra
törekvés és megtartás eszközét, hiszen az elme végső soron
mindig biztonságos és zavartalan állapotra törekszik. Az
ilyen hatalom lehet egy eszme önként vállalt hatalma vagy az
úgynevezett vallásos Isten-eszmény, amely a hívő embereket
megfosztja a valóság megtapasztalásától. Egy eszme nem
tény, hanem csupán elképzelés. Isten a vallásos emberek számára
ilyen elképzelés, lehet hinni benne, de akkor is csak fikció
marad. Isten megtalálásához ezt teljesen le kell rombolni.
Mivel a korlátok közé szorított, elöregedett elme megfélemlített,
becsvágyó, retteg a haláltól, ugyanakkor az élettől és a
kapcsolatteremtéstől is, ezért - tudatosan vagy öntudatlanul -
csak állandóságra és biztonságra törekszik.