JiKri

iért élünk függőségben? Belsőleg függünk hittől, valamilyen
rendszertől vagy filozófiától. Másoktól kérdezzük,
hogyan kell viselkedni; tanítókat keresünk, akik
olyan életvitelt ajánlanak, amely esetleg reményt és boldogságot
nyújthat. Vagyis kár volna tagadni, hogy állandóan valamilyen
függőséget és biztonságot keresünk. Elképzelhető-e,
hogy az elme valaha kiszabadul ebből a függőségből?
Ez nem azt jelenti, hogy az elmének meg kell valósítania a
függetlenség állapotát, hiszen ez csupán a függőségre való
reagálás volna. Nem függetlenségről vaev eev különleges állapottói
való megszabadulásról beszélünk. Amennyiben képesek
vagyunk vizsgálódni bizonyos fokú függőségben is,
anélkül, hogy abból szabadulni próbálnánk, sokkal mélyebbre
hatolhatunk a problémába... Elfogadjuk a függőség szükségességét,
és elkerülhetetlennek tartjuk. Sohasem kérdezünk
rá arra a problémára, hogy miért törekszünk mindanynyian
valamilyen függőségre. Lelkünk mélyén valójában biztonságra
és állandóságra vágyunk. Azt akarjuk, hogy valaki
kivezessen a zavaros helyzetekből. Állandóan az foglalkoztat
minket, hogyan lehetne menekülni vagy kikerülni abból az
állapotból, amelyben éppen vagyunk. Ennek során ismét
csak hajlamosak vagyunk bizonyos fokú függőséget teremteni,
amely azonnal uralkodni kezd rajtunk. Amikor biztonságunk
és lelki békénk érdekében úgy döntünk, függőségbe kerülünk,
ebből számtalan probléma származhat. Később aztán
próbálunk megoldást találni a kialakult kötődés problémájára.
Ezzel szemben sohasem kérdezünk rá, és nem elemezzük
magát a függőség kérdését. Talán, ha valóban intelligens módon
és teljes tudatossággal közelítenénk meg a problémát,
felismerhetnénk, hogy nem a függőség számít, hiszen az csupán
a tények elől való menekülés egyik módja.