JiKri

i a szenvedés? Mit jelent tulajdonképpen? Nem az érdekel,
miért van szenvedés, mi az oka, hanem az, hogy
mi történik valójában. Nem tudom, mindenki érzéke-
li-e a különbséget. Egyszerűen tudatában vagyok a szenvedésnek,
nem vagyok kívülálló vagy megfigyelő, hanem részemmé
válik, ezért egész lényem szenved. Ekkor képes leszek
követni a szenvedés útját, meglátom, merre vezet. Ha
ezt megteszem, vajon minden megnyílik előttem? Akkor
meglátom, hogy az ént helyeztem előtérbe, és nem azt a személyt,
akit szeretek, aki azon munkálkodik, hogy megszabadítson
nyomorúságomtól, magányomtól és szerencsétlenségemtől.
Mivel én nem vagyok valaki, abban reménykedem,
hogy ő az lesz. Aztán rájövök, hogy elhagyott. Elveszett és
magányos lettem. Nélküle senki vagyok, ettől pedig sírnom
kell. Nem azért vagyok elkeseredve, mert ő elment, hanem
azért, mert engem elhagyott. Magányossá váltam.
Számtalan ember áll készen arra, hogy segítsen a menekülésben
- több ezer úgynevezett vallásos ember a hitével és
dogmáival, reményeivel és álomképeivel. Karma vagy Isten
akarata, bármelyik mutathatna valamilyen kiutat. Ha viszont
kitartok a szenvedés mellett és nem dobom el magamtól,
nem próbálom megtagadni vagy nem akarok elhatárolódni
tőle, vajon mi történik? Milyen állapotba kerül az az elme,
amely követi a szenvedés útját?