JiKri

z idő mozgást jelent a mi van irányából a mi lehetne felé.
Félünk, de egy napon majd megszabadulunk félelmeinktől.
Ezért az időre szükség van a félelemtől való
megszabaduláshoz, legalábbis így gondoljuk. Időbe telik,
amíg eljutunk a mi van ponttól a mi lehetne állapotig. Az idő
erőfeszítést igényel a két állapot közötti intervallumban.
Nem szeretjük a félelmet, ezért erőfeszítéseket teszünk megértésére,
elemzésére, boncolgatására, vagy pedig felfedezzük
az okát, esetleg menekülünk előle. Mindez erőfeszítést igényel
- amihez már hozzászoktunk. Állandó konfliktusban
vagyunk a mi van és mi lehetne között vergődve. A mi lehetne
belőlünk egy idea, amelynek nincs köze a valósághoz. A mi vagyok
az tény, és ezt csak akkor lehet megváltoztatni, ha megértettük
az idő okozta zűrzavart.
Van-e lehetőség rá, hogy azonnal és teljesen megszabaduljunk
a félelemtől? Amennyiben tovább tűrjük a félelmet, állandóan
zűrzavart teremtünk. Az időt tehát a zűrzavar elemének
kell tekinteni, nem pedig a félelemtől való végső megszabadulás
eszközének. Ebből következik, hogy nem lehet
fokozatosan megszabadulni a félelemtől, mint ahogy a nacionalizmus
mételyétől sem. A nacionalizmus és a testvériség
eszméjének terjedése azt jelenti, hogy az elkövetkező időszakban
háborúra, gyűlöletre, nyomorra, az emberek közötti
ellentétekre számíthatunk. Az idő tehát zűrzavart okoz.