JiKri

zomorú vagyok, lelkiállapotom kétségbeejtő. Tudom,
mit kellene és mit nem lehetne tennem, hogyan lehet
mindezen változtatni. Az idea, a szabály, a koncepció
megóv attól, hogy szembesüljek a ténnyel, ami a látható világ
mögötti Valóság. Az idealizálás és a szabály menekülés a látható
világ mögötti Valóság elől. Nagy veszély esetén azonnal kell
cselekedni, nekünk pedig nincs ötletünk. Nem tudunk kialakítani
egy ideát, hogy annak megfelelően cselekedjünk.
Az elme ellustul, közömbössé válik a szabály miatt, amely
menekülési eszköz a látható világ mögötti Valósággal kapcsolatos
cselekvés elől. Vizsgáljuk meg mindazt, ami elhangzott,
és ne csak azért, mert valaki felhívta rá a figyelmünket. Lehetséges-e
szembenézni a ténnyel? Az is tény például, hogy
erőszakosak vagyunk. Erőszakos emberi lények vagyunk, és
az erőszakot háborúk és ehhez hasonlók formájában életformának
választottuk. Bár örökké erőszakmentességről beszélünk
- különösen Keleten -, nem úgy viselkedünk. Erőszakosak
vagyunk. Az erőszakmentesség olyan idea, amely felhasználható
a politikában. Ez így más értelmet nyer, de akkor
is csak idea, nem pedig tény. Mivel az emberek képtelenek
szembesülni az erőszak tényével, kitalálták az erőszakmentesség
ideáját, amely megakadályozza őket, hogy magával a
ténnyel foglalkozzanak.
Tény tehát, hogy erőszakosak és dühösek vagyunk. Miért
van szükség ideára? Nem ideális állapot, ha mérgesek vagyunk.
Aktuális tény, hogy mérgesek vagyunk, és ez legalább
annyira fontos, mint az éhség aktuális ténye. Aztán jön az
idea, hogy mit kellene enni, majd pedig átengedjük magunkat
az étkezés gyönyörének. Csupán a látható világ mögötti Valósággal
szoros kapcsolatban lévő cselekvés létezik. Ekkor pedig
nem törődünk vele, mit kéne tennünk a látható világ
mögötti Valósággal, amellyel kapcsolatba kerültünk.