JiKri

megismerés szó nagyon lényeges tartalmat hordoz. Két
típusa létezik. Legtöbbünk számára a megismerés
pusztán a tudás, tapasztalat, technológia, szakismeret,
idegen nyelv ismeretének felhalmozását jelenti. Létezik lelki
és tapasztalatokon keresztüli megismerés, a közvetlen élettapasztalatokat
viszont befolyásolják a hagyományok, a faji és
társadalmi előítéletek. Az életben kétféle megismerés lehetséges:
pszichológiai és fiziológiai, vagyis külső és belső. A kettő
között nincs szigorú határvonal, inkább átfedik egymást.
Nem ismerhetjük fel azt a üillanatot. amikor az elméletben
vagy gyakorlatban megszerezhető tudás sajátunkká válik.
Ezért foglalkozzunk inkább azokkal a pszichológiai ismeretekkel,
amelyek évszázadok során halmozódtak fel, vagy pedig
hagyomány, ismeret és tapasztalat formájában öröklődtek.
Ez az, amit tanulásnak nevezünk, bár én kételkedem abban,
hogy ez egyáltalán tanulás-e. Nem a szaktudás, nyelvtudás
vagy valamilyen technika elsajátításáról beszélek, hanem
azt kérdezem, hogy az elme képes-e valaha is pszichológiai
értelemben vett megismerésre. Az élet pedig mindig azzal az
oldalával fordul felénk, amely összhangban áll a már megszerzett
ismereteinkkel. Ez az, ami történik. Ez volna a megismerés?
Van ebben valami olyasmi, ami új, amiről eddig
nem tudtunk, és most megismerjük? Ha egyszerűen csak
hozzáteszünk valamit az eddigi ismeretekhez, az még nem
nevezhető megismerésnek.