JiKri

tudás vagy tapasztalat valamilyen formában történő
felhalmozása, vagy az elme kivetítésének bármilyen
formája, az elme képzése - mindezek nyilvánvalóan
károsan hatnak a kutatás és felfedezés folyamatára...
Véleményem szerint nem pillanatnyi problémákra kell
megoldást keresni, hanem azt kell kitalálni, vajon kiiktatható-e
a tudatos és tudatalatti elme, amelyben hagyományokat,
emlékeket és a faji ismeretek örökségeit őrizzük. Úgy gondolom,
ez csak akkor valósítható meg, ha az elme képes tudatosságra
bármilyen külső kérés vagy nyomás nélkül - ez maga az
egyszerű tudatosság. Az ilyen tudatosság szerintem az egyik
legnehezebb dolog a világon, mivel megakadunk az azonnali
problémánál és annak azonnali megoldásánál, így életünk nagyon
felszínessé válik. Elmehet valaki analízisre, elolvashatja
az összes könyvet, halmozhatja az ismereteket, járhat templomba,
imádkozhat, meditálhat, foglalkozhat tudományokkal,
élete azonban nyilvánvalóan felszínes marad, mert nem
tudja, hogyan lehetne mélyebbre hatolni. Azt hiszem, a megértés,
felismerés és mélyre hatolás kulcsa nem más, mint a tudatosság.
Tudatában kell lennünk gondolatainknak és érzéseinknek,
a megfigyelésre kell szorítkozni összehasonlítás
vagy megítélés nélkül. Miután megtapasztaltuk, beláthatjuk,
mennyire bonyolult ez, mivel képzésünk arra irányul, hogy
ítéljünk, elfogadjunk vagy összehasonlítsunk.