JiKri

mikor szánalommal, szeretettel vagy őszinte érzéssel
aggódom, hogyan lehet továbbítani ezt az érzést? Ha
mikrofonon, propagandagépezeten keresztül továbbítom,
ahhoz, hogy meggyőzzek valakit, az illető szívének még
üresnek kell lennie. Az ideológiától felhevülve egyszerűen
csak ismételni fogja, ahogy mindenki szajkózza, hogy jónak,
kedvesnek és szabadnak kell lenni. Hasonló ostobaságokat
hangoztatnak a politikusok is. A kényszer bármilyen formája
- legyen az bármennyire rejtett - nem hozza meg azt a szépséget,
jóságot, szánalmat, amire az egyén képes.
Milyen kapcsolat van az egyén és a szánalom érzése között,
amikor az egyén elméjét körbeveszi a kollektív tudat és
a tradíció? Hogyan találhatunk a kettő között - nem elméleti,
hanem gyakorlati - kapcsolatot?
Aki kényelemre törekszik, sohasem ismeri meg a jóságot.
Ahhoz szabadnak kell lenni, a szabadság pedig csak akkor
valósul meg, ha megértjük az irigység, kapzsiság, ambíció és
hatalomvágy teljes problémáját. Ha ezektől megszabadulunk,
abban az állapotban kibontakozhat a jellem. Az ilyen
emberben megvan a szánalom, tudja, mit jelent szeretni -
nem csak ismételgeti az erkölcsösség frázisait.
A jóság felvirágzása tehát nem a társadalmon belül történik
meg, mivel az mindig korrupt. Jóság csak olyan emberben
virágozhat fel, aki megérti a társadalom teljes szerkezetét
és működését, aztán képes mindettől megszabadulva
egyéniséggé válni.