JiKri

gye mennyire fontos az állandó megújulás, az újjászületés?
A megújulást - amely nem azonos születéssel és
halállal, hanem éppen az ellenkezője - hiába várjuk, ha
a jelent megterheljük a múlt tapasztalataival. Csak a felhalmozott
emlékektől való szabadulás hozhat megújulást, a jelen
megőrzésére irányuló erőfeszítés nem eredményez megértést.
Az elme csak akkor képes megérteni a jelent, ha nem végez
összehasonlítást, nem mond ítéletet. A vágy a jelen elítélésére
vagy megváltoztatására - anélkül, hogy megismernénk
- folytonosságot biztosít a múlttal. Megújulás azonban
csak akkor lehetséges, ha a múlt képét a jelen tükrében nézzük,
méghozzá minden torzítás nélkül...
Ha már teljességében átéltünk egy tapasztalatot, vajon
nem észleltük-e, hogy az nem hagy nyomot maga után? Csak
a befejezetlen tapasztalat hagy hátra jeleket, folytonosságot
biztosítva ezzel az önazonosító emlékezésnek. A jelent valami
befejezett dolognak tekintjük, és ezzel sokat veszít jelentőségéből.
A jelen ugyanakkor örök. De hogyan érthet meg és
rakhat össze az elme olyan dolgokat, amelyek nem rakhatók
össze, és minden értéken túl léteznek?
Minden tapasztalatot olyan mélyen és teljesen élünk át,
amennyire csak lehetséges. Mindenre kiterjedően és mélyen
átgondoljuk és átérezzük. Figyelünk a hozzá kapcsolódó fájdalomra
és örömre, megítélésekre és felismerésekre. Csak a
tapasztalat kiteljesedésekor lehetséges megújulás. Képesnek
kell lennünk arra, hogy négy évszakot éljünk meg egyetlen
napon. Nagyon ébernek kell lenni ahhoz, hogy tapasztaljunk,
értsünk és megszabaduljunk a mindennapok hordalékától.