JiKri

z elme sohasem találhat rá a boldogságra, hiszen az
nem olyasmi, amit érzésként lehet hajszolni vagy megtalálni.
Az érzésre újra meg újra rá lehet találni, mivel
állandóan elvész. A boldogságot viszont nem lehet megtalálni.
A boldogság emléke csak egy érzés, reakció a jelen mellett
vagy ellen. Ami elmúlt, az már nem boldogság. A boldogság
élménye, amely már elmúlt, csupán érzés. Az emlékezés viszont
azonos a múlttal, ami pedig szintén érzés. A boldogság
azonban nem érzés...
Amit ismerünk, az a múlt, és nem a jelen. A múlt nem
más, mint érzés, reakció, emlék. Emlékezünk arra, hogy boldogok
voltunk, de megmondhatja-e a múlt, mi a boldogság?
Felelevenítheti, de nem tudhatja. A felismerés nem azonos a
boldogsággal. A boldogság tudatosulása még nem jelent boldogságot.
A felismerés az emlékezés válasza. Vajon lehet-e az
elme, az emlék, a tapasztalat boldog? A valódi felismerés gátolja
a tapasztalást.
Vajon tudatosul-e bennünk, mikor jön el a boldogság?
A tudatosság csakis konfliktusokból ered, amilyen például az
emlékezés konfliktusa. A boldogság nem azonos a boldog
pillanatokra való emlékezéssel. Ahol konfliktus tapasztalható,
ott hiányzik a boldogság. A konfliktus az elméhez kapcsolódik.
A gondolkodás minden szintjén az emlékekre adott válasz,
tehát unos-untalan konfliktusokat szül. A gondolat érzés,
az pedig nem boldogság. Az érzések mindig örömöt keresnek.
A végső cél az érzés, a boldogság viszont nem olyan
cél, amit el lehet érni.