JiKri

z idő azt jelenti, hogy elmozdulunk a látható világ mögötti
Valóság felől az „aminek lennie kellene" felé. Most
még félek, de egy napon majd megszabadulok a félelemtől,
ezért időre van szükségem, legalábbis ezt gondolom.
Időbe telik váltani a látható világ mögötti Valóságról arra, „aminek
lennie kellene". Az idő tehát magában foglalja a látható világ
mögötti Valóság és az „aminek lennie kellene" közötti időszakhoz
tartozó erőfeszítést. Nem szeretjük a félelmet, és erőfeszítést
teszünk megértésére, elemzésére, felbontására vagy
okának felfedezésére, esetleg el akarunk menekülni előle. Állandóan
a látható világ mögötti Valóság és az „aminek lennie kellene"
ellentétében őrlődünk. Az „ilyennek kellene lennünk"
egy elképzelés, amely önkényesen eltér attól a ténytől, „amilyenek
vagyunk". Csak akkor változtathatjuk meg azt, „amilyenek
vagyunk", ha megértettük az idő okozta zűrzavart.
Van-e arra lehetőségünk, hogy teljes mértékben és azonnal
lerázzuk magunkról a félelmet? Amennyiben utat engedünk
a félelemnek, állandó zűrzavart teremtünk. Tehát könnyen
belátható, hogy az idő a zűrzavar egyik eleme, nem pedig a
félelemtől való végleges megszabadulás eszköze. Nem lehet
fokozatosan lerázni a félelmet, ugyanúgy, ahogy nem lehet
fokozatosan megszabadulni a mindent megmérgező nacionalizmustól
sem. Ha valaki nacionalista, és azt mondja, hogy
esetleg majd valamikor létrejön az emberek testvérisége, a
közbeeső időszakban tehát lehet háború, gyűlölet, szenvedés
és visszataszító megkülönböztetés ember és ember között. Ily
módon okozza az idő a zűrzavart.