JiKri

emondás és önfeláldozás - mindez nem a nagyság jele,
amely dicsérendő vagy követendő példa lehetne. Azért
birtokolunk, mivel anélkül nem létezünk. A birtoklás
sokféle és változatos lehet. Aki nem anyagi javakat birtokol, ragaszkodhat
ismeretekhez vagy ideákhoz; mások kötődhetnek
erényhez, tapasztalathoz és hírnévhez. Birtoklás nélkül az
„én" nem létezik; az „én" jelenti a bútor, erény, név birtoklását.
Az „én" nemléttől való félelmében kötődik névhez, bútorhoz,
értékhez. Az elme eldobja mindezt, hogy magasabb szintre
jusson, remélve, hogy a magasabb szintű lét hálásabb és állandóbb
lesz. A bizonytalanságtól, a létezés megszűnésétől való
félelem ösztönöz kötődésre és birtoklásra. Amikor a birtoklás
nem kielégítő vagy esetleg fájdalmas, lemondunk róla egy
sokkal kellemesebb kötődés miatt. A legvégső örömteli ragaszkodás
tárgya Isten vagy annak helyettesítője, az állam.
Amíg nem akarunk azok a „semmik" lenni, amik valójában
vagyunk, addig csak szomorúságra és ellentmondásokra
számíthatunk. A „semminek lenni" szándéka nem lemondás,
esetleg külső vagy belső kényszer kérdése, hanem a látható világ
mögötti Valóság igazságának keresése. A látható világ mögötti
Valóság igazsága felszabadít a bizonytalanságtól való félelem
alól, amely kötődést hoz létre, az elszakadás és lemondás
illúzióját kelti. A látható világ mögötti Valóság szeretete a
bölcsesség kezdetét jelenti. A szeretet az egyedüli, amely adakozó
és bensőséges. A lemondás és önfeláldozás azonban
csupán elszigeteltséghez és illúziókhoz vezet.