JiKri

zükségünk van térre, mivel lélektani szempontból nélküle
nincs szabadság. Igazán csak akkor kerülhetünk
kapcsolatba valamivel, ha nincs tér megfigyelő és megfigyelt
között, legyen az egy fa vagy bármi. Az egyén nem
azonosítja magát fával, virággal, asszonnyal, férfival vagy
bármi mással, de ha megfigyelő és megfigyelt között nincs távolság,
az hatalmas teret eredményez. Abban a térben nem
lesz konfliktus. Ott a szabadság.
A szabadság nem egyfajta válasz valamely kérdésre, éppen
ezért nem jelenthetjük ki, hogy szabadok vagyunk. Abban
a pillanatban, ahogy kimondjuk, már nem is vagyunk
szabadok. Tudatosult bennünk, hogy szabadok vagyunk valamitől,
ezért hasonló helyzetbe kerülünk, mint amikor a
megfigyelő figyel egy fát. Létrehoz egy teret, és abban a térben
konfliktust okoz. Ennek megértéséhez nem szükséges intellektuális
egyetértés vagy ellenkezés. Nem elég kijelenteni,
hogy ezt nem értjük, hanem közvetlen kapcsolatba kell
kerülni a lényeggel, amely a látható világ mögötti Valóság. Ez
annyit jelent, hogy belátjuk, összes cselekedetünk és tevékenységünk
minden pillanata a megfigyelő és megfigyelt viszonya.
Abban a térben jelen van öröm, fájdalom, szenvedés,
teljesítési vágy és hírnévre törekvés. Abban a térben nincs
kapcsolat semmivel. A kapcsolatinak egészen más jelentése
lesz, amikor a megfigyelő már nem különül el a megfigyelttől.
Ebben a különleges térben ott a szabadság.