JiKri

z önismerethez nincs bevált recept. Lehet pszichológushoz
vagy lélekbúvárhoz fordulni, hogy megtudjunk
valamit önmagunkról, de az még nem önismeret.
Az önismeret akkor valósul meg, amikor megismerjük magunkat
valamilyen kapcsolatban, amely minden pillanatban
megmutatja, kik vagyunk. Az emberi kapcsolatok valójában
tükrök, amelyekben valóságos énünket látjuk. Az emberek
többsége viszont képtelen úgy tekinteni kapcsolataira, hogy
azokban saját magát vizsgálja, mivel azonnal elutasítja vagy
megindokolja, amit lát. ítélkezünk, értékelünk, összehasonlítunk,
tagadunk vagy elfogadunk, de sohasem figyeljük meg,
hogy ténylegesen mi történik. A lényeg - amely a látható világ
mögötti Valóság - láthatatlan marad. Sok ember számára ez tűnik
legnehezebbnek, pedig kizárólag ez lehet az önismeret
kezdete. Ha valaki képes önmagát úgy látni, ahogy társkapcsolatainak
eme különleges, torzításoktól mentes tükre mutatja,
ha valaki bele tud nézni ebbe a tükörbe teljes figyelemmel,
és valóban látja azt, amit mutat, tudatosítja azt elutasítás,
bírálat vagy értékelés nélkül - és ezt őszinte érdeklődéssel
teszi -, rájön, hogy az elme képes megszabadítani magát
minden kötöttségtől. Csak így lehet az elme olyan szabad,
hogy felfedezhesse azt, ami a gondolatok mögött van.
Végső soron lehet az elme bármilyen - tanult vagy tanulatlan,
tudatos vagy tudattalan, korlátozott vagy feltételekhez
kötött -, és akármilyen messzire toljuk ki határait, az még
mindig a gondolatok területén marad. A szabadság viszont
valami egészen más.