JiKri

hogy az elme a könnyed tudatosság állapotába kerüljön, ami
az örök megértés helyzete. Ha nem értjük, csupán hallgatjuk
a szavakat, menthetetlenül koncepciókkal és elképzelésekkel
terhelten indulunk útnak, ezzel megalapozva a sematikus
működést, amelynek során igazítani próbálunk magunkon
mindennapi, úgynevezett lelki életünk segítségével."
Valóban megéri figyelmesen végigkövetni, ahogy Krishnamurti
felfedi két olyan ember kapcsolatát, akik együtt keresik
az igazságot. 1981-ben azt mondta: „Olyanok vagyunk, mint
két barát, akik egy kellemes délutánon a parkban üldögélve
az életről beszélgetnek. Beszélünk gondjainkról, kutatjuk létünk
valódi természetét, és komolyan feltesszük magunknak
a kérdést, miért válik életünk ekkora problémává, annak ellenére,
hogy roppant kifinomult intellektussal rendelkezünk.
Mindennapjaink taposómalommá válnak, jelentéktelenek
lesznek. Minden erőnkre szükség van a túléléshez, ami viszont
igencsak bizonytalan. Vajon hogyan válhatott életünk,
mindennapi létünk ilyen gyötrelmessé? Járhatunk templomba,
kereshetünk magunknak valamiféle vallási vagy politikai
vezetőt, mindennapjaink továbbra is zűrzavarosak maradnak.
Azután pedig jönnek örömteli, boldog időszakok, életünk
egén azonban a fejünk fölött mégis sötét felhő tornyosul.
Ez a két jó barát pedig, te meg én, te és a beszélő, nyájas hangnemben
tovább csevegnek. Kedvelik egymást, vigyáznak
egymásra, aggódnak a másikért, miközben lehetséges volna
akár egyetlen probléma nélkül leélni egész életünket."
V