JiKri

alaki azt kérdezte, hogyan cselekedhet szabadon és önuralom
nélkül, amikor tudja, hogy azzal megbánthatja
azt, akit szeret. Köztudott, hogy a szeretet mindkét fél
szabadságát jelenti. Amikor lehetőség van fájdalomra, szenvedésre
a szerelemben, az már nem szeretet, hanem egyszerű
birtoklás, a szerzési vágy kifinomult formája. Ha valóban
szeretünk valakit, kizárt dolog, hogy fájdalmat okozzunk neki,
amikor olyasmit cselekszünk, amit helyesnek tartunk.
Csak akkor fordulhat elő fájdalom, ha a másik személytől azt
kívánjuk, amire mi vágyunk, vagy pedig ő akar tőlünk olyasmit,
amire ő vágyik. Vagyis szeretjük, ha birtokolnak; biztonságban,
kényelemben érezzük magunkat, pedig jól tudjuk,
hogy a kényelem múlékony, mégis menedéket keresünk ebben
az átmeneti állapotban. A komfortért való küzdelem tehát
valójában elárulja a belső gazdagság hiányát. Ebből következik,
hogy a másokétól eltérő cselekvés természetes következménye
a nyugtalanság, fájdalom és szenvedés. Az
egyénnek el kell nyomnia valódi érzéseit, hogy ezzel a másik
számára elfogadhatóvá tegye magát. így aztán az állandó elfojtás,
amelyet az állítólagos szeretet vált ki, mindkét felet
tönkreteszi. Ebben a szeretetben nincs szabadság, mivel nem
más, mint eltitkolt kötelék.