JiKri

önnyen felismerhetjük, hogy feltételekhez kötődünk.
Amennyiben egyetértünk abban másokkal, hogy ezek
a feltételek elkerülhetetlenek, akkor nincs semmi prob-
léma; szolgasorban élünk, és ezzel vége. Ha viszont azzal
kezdünk foglalkozni, van-e lehetőség lerombolni a korlátokat
és feltételeket, az már problémát jelent. Ugye meg kell
vizsgálni az egész gondolkodási folyamatot? Ha kijelentjük,
hogy tudatosítani akarjuk korlátainkat, gondolkodni akarunk
felőlük, elemezni és megérteni akarjuk őket, hogy végül
lerombolhassuk mindet, az nem más, mint erőlködés. A gondolkodás,
az elemzés még mindig csak az emiékek eredménye,
ezért gondolatokon keresztül nem lehet felszámolni a
feltételeket, mivel azok a gondolat részei.
Először elég felismerni a problémát, nem kell foglalkozni
a megoldással. Tény, hogy feltételekhez kötődünk, és részleges
minden gondolat, amely ennek megértésével próbálkozik.
Ezért sohasem lehetséges teljes megértés, pedig csak a
gondolkodási folyamat teljes megértése jelenti a szabadságot.
A nehézséget az jelenti, hogy szüntelenül az elme felségterületén
tartózkodunk, az elme pedig a gondolat eszköze, akár
tetszik, akár nem. Éppen ezért be kell lámunk, a gondolat
mindig részleges.