JiKri

átunk egy gyönyörű naplementét, egy szép fát, széles,
kanyargó folyót, bájos arcot, és ez nagy örömet és boldogságot
okoz. Lehet valami baj ezzel? Úgy vettem
észre, hogy a szenvedés akkor kezdődik, amikor az arc, a folyó,
a felhő vagy a hegy emlékké válik. Az ilyen emlék hoszszabban
tartó örömet szerezhet, ezért szeretnénk, ha ezek a
dolgok megismétlődnének. Mindezt nagyon jól tudjuk. Valamiben
örömünket leltük vagy gyönyörűséget okozott, és szeretnénk
ezt megismételni. Lehet ez szexuális, művészi, intellektuális
vagy valamilyen más jellegű dolog, minden esetben
azt akarjuk, hogy megismétlődjön. Szerintem az öröm ekkor
kezdi elhomályosítani az elmét, olyan hamis értékeket teremt,
amelyeknek nincs aktualitásuk.
Mi volna, ha megértenénk az örömet, ahelyett, hogy megpróbálnánk
lemondani róla - ami egyszerűen ostobaság. Senki
sem akar megszabadulni az örömtől. Nagyon fontos viszont
megismerni az öröm jellegét és szerkezetét, mivel ha az
élet csupa öröm, és valaki kizárólag erre vágyik, tudnia kell,
hogy az örömmel együtt megjelenik a szenvedés, zűrzavar,
illúzió, a hamis értékek, amelyeket ő maga hozott létre, és így
az öröm elveszíti tisztaságát.