JiKri

igyeljünk a kérdésre, a szavak mögötti jelentésre. Képes-e
a csiszolatlan elme érzékennyé válni? Ha azt állítjuk,
hogy elménk csiszolatlan, és próbálunk érzékennyé
válni, a cél érdekében tett erőfeszítés valójában durvaság.
Gondoljunk csak bele. Ne kíváncsian, csupán szemlélődve figyeljünk.
Ha felismerjük, hogy durvák vagyunk, anélkül,
hogy próbálnánk érzékennyé válni, ha kezdjük megérteni, mi
a durvaság, és ezt naponta megfigyeljük életünkben - milyen
falánk módon eszünk, mennyire durván bánunk másokkal,
észrevesszük büszkeségünket, önteltségünket, goromba szokásainkat
és gondolatainkat -, akkor ennek a megfigyelésnek
hatására átalakul a látható világ mögötti Valóság.
Ugyanakkor, ha ostobák vagyunk, és azt mondjuk, muszáj
intelligensnek lennünk, az intelligenciára törekvés még nagyobb
ostobaságot eredményez. Az a fontos, hogy felismerjük
az ostobaságot. Bármennyire próbálunk is intelligenssé
válni, ostobaságunk megmarad. Kérkedhetünk a tudásunkkal,
idézhetünk könyvekből, nagy emberek mondásait ismételgethetjük,
de alapvetően buták maradunk. Ha viszont
meglátjuk és felismerjük az ostobaság megjelenési formáit
mindennapi életünkben - mennyire törődünk beosztottjainkkal,
hogyan viselkedünk szomszédainkkal, a szegényekkel, a
gazdagokkal, a hivatalnokokkal -, ez a tudatosság megtörheti
és felszámolhatja az ostobaságot.