JiKri

em tudom, világos-e mindenki számára, hogy mindannyian
ellentmondások között élünk. Békéről beszélünk,
közben készülünk a háborúra. Erőszakmentessé-
get hirdetünk, de alapvetően erőszakosak vagyunk. Arra hivatkozunk,
hogy jónak kell lenni, de nem vagyunk azok. Beszélünk
a szeretetről, közben tele vagyunk ambícióval, rivalizálással,
könyörtelenül törtetünk. Ezek mind ellentmondások.
Az ebből származó cselekvés bukáshoz és további ellentmondásokhoz
vezet...
Láthatjuk, hogy minden gondolat részleges, és sohasem
teljes. A gondolat az emlékezet válasza, az emlékezet azonban
mindig részleges, mivel tapasztalat eredménye. A gondolat
tehát a tapasztalat által korlátozott elme reakciója. Minden
gondolkodás, tapasztalat és ismeret kétségtelenül csak
részleges, ezért a gondolat számos problémánkat képtelen
megoldani. Próbálkozhatunk logikus érveléssel, de ha megfigyeljük
saját elménket, látjuk, hogy a gondolkodást korlátozzák
a körülmények, a kultúra, amelybe születtünk, az étel,
amit elfogyasztunk, az éghajlat, amelyben élünk, az újságok,
amelyeket olvasunk, a napi élet minden hatása...
Nagyon pontosan meg kell értenünk tehát, hogy gondolkodásunk
az emlékezet válasza, az emlékezet pedig gépies.
A tudás sohasem teljes, ezért minden tudásból születő gondolat
korlátozott, részleges és sohasem szabad. Nem létezik
tehát szabad gondolat. Végre felfedezhetjük viszont azt a
szabadságot, amely nem gondolat terméke, és amelyben az
elme tudatában van minden konfliktusnak és külső hatásnak.