JiKri

alójában csak egy állapot van, nincs külön tudatos és
tudattalan. Csupán a lét állapotáról beszélhetünk, ez
pedig az öntudat, bár ezt felosztják tudatosra és tudattalanra.
Ez a tudatosság azonban mindig a múlté, sohasem a
jelené, mivel csak a már elmúlt dolgok tudatosulnak. Tudatosul-e
berniünk, mit akarunk közölni a következő másodpercben?
Csak egy pillanattal később értjük meg. Sohasem vagyunk
tudatában a jelennek. Szívünket és elménket figyelve
belátjuk, hogy a tudatosság múlt és jövő között működik, a
jelen pedig csak a kettő közötti átjáró...
Ha megfigyeljük elménket működés közben, meglátjuk,
hogy múlt és jövő felé tart, nincs köze a jelenhez. A múlt jelenthet
menekülést a jelenből, amely esetleg kellemetlen, vagy
pedig a jövő ad reményt a jelentől való szabadulásra. Az elmét
tehát lefoglalja múlt és jövő, ezért hanyagolja el a jelent.
Elítéli és elutasítja a tényeket, vagy pedig elfogadja és azonosítja
magát velük. Az ilyen elme nyilvánvalóan képtelen tényként
látni a tényeket. Tudatossági állapotunk az, amely a
múlthoz és gondolatainkhoz kapcsolódik, és a tényeket feltételekhez
kötődve fogadja. Ragaszkodunk hiedelmeinkhez,
múltunkhoz, ez pedig nem más, mint a múlt megerősítése.
Ez a megerősödés önmagát hosszabbítja meg, ezt nevezzük
jövőnek. Elménk állapota és tudatosságunk tehát olyan,
mint az inga, amely múlt és jövő között leng előre-hátra.