JiKri

a a tudatosság gyakorlattá és szokássá válik, fájdalmas
és fárasztó lesz. A tudatosság nem fegyelmezhető.
Amit gyakorolnak, az már többé nem tudatosság, mivel
a gyakorlás magában foglalja a szokás kialakulását, az
erőfeszítés és akarat alkalmazását. Az erőlködés pedig torzuláshoz
vezet. Nemcsak a külvilágról kell tudomást szerezni -
madarak röptéről, árnyakról, hullámzó tengerről, fákról és
szélről, koldusokról és elsuhanó luxusautókról -, hanem tudatosítani
kell a pszichológiai folyamatot, belső feszültséget
és konfliktust is. Nem minősítjük a madár röptét: csak figyeljük
és gyönyörködünk szépségében. Amikor azonban saját
belső küzdelmünket nézzük, helyteleníthetjük vagy igazolhatjuk
azt. Választás vagy indoklás nélkül képtelenek vagyunk
megfigyelni ezt a belső konfliktust.
Amennyiben tudatában vagyunk gondolatainknak és érzéseinknek
- anélkül, hogy azonosítanánk vagy megtagadnánk
ezeket -, sohasem tapasztalunk unalmat vagy fájdalmat.
Amikor azonban eredményt hajszolunk, valamilyen
végső célt akarunk elérni, egyre nő a konfliktus, és megkezdődik
a fárasztó küzdelem.