JiKri

lképzelhető-e, hogy gondolkodó és gondolat, megfigyelő
és megfigyelt azonos legyen? Sohasem tudjuk
meg a választ, ha csak felületesen kezeljük a problé-
mat, és magyarázatra várunk. Ez nemcsak az én problémám,
hanem másoké is. Nem az a cél, hogy mások megtudják, hogyan
vélekedem erről a problémáról vagy a világ gondjairól.
Az állandó belső harc, amely pusztító és romboló - az a mi
problémánk. Az is a mi problémánk, hogyan hajtsunk végre
radikális változást magunkban, és ne elégedjünk meg a felszínes
forradalmakkal a politikában, gazdaságban és a különböző
intézményekben. Mások nem akarnak megérteni engem
vagy az életszemléletemet. Próbáljuk megérteni saját
magunkat, mivel ezekkel a problémákkal kell szembenéznünk.
Ha összegezzük mindazt, amiről beszéltünk, talán segíthetünk
egymásnak, hogy tisztábban és árnyaltabban lássunk.
A tisztán látáshoz azonban nem elég a szó, mivel attól
még nem következik be kreatív pszichológiai változás.
Félre kell tennünk ezeket a dolgokat, hogy visszatérjünk a
központi kérdéshez: Hogyan lehet feloldani az „ént", amely
szeretet és szenvedély nélküli időhöz kötődik? Csak akkor lehet
túllépni ezen, amikor az elme nem választja szét önmagát
gondolkodóra és gondolatra. Ha a gondolkodó és a gondolat
egy és ugyanaz, akkor lesz nyugalom, amelyben nincs szükség
képzelődésre, nem kell további tapasztalatokra várni. Ebben
a csendben nincs tapasztaló, aki tapasztalatot szerez,
csak a kreatív pszichológiai forradalom létezik.