Szamosháti szótár [A-F] - MEK

107
borong buror]g (-ott, -ana, -jon) szt. tn. :. 'felhőzik,
gyakran elborul'.
borongós buroygóus mn. 'felhős, borult' (idő).
boros i— (-onn) mn. 1. bort tartalmazó' (hordó).
2. 'bornak való' (pohár). 3. 'borral vegyített, borízű' (pl.
víz). 4. 'bortól ittas, beborozott'. Nem 1
mondom :, énizs
boros vontam ctg ki:csit. Boros fűvel sok' vadad beszéli az em:bér.
Borosláz ~ hn. (Dabolc).
borospohár ~ fn. 1. 'weinglas'. 2 . 'egy borospohár
mennyiségű'.
borotva beretva, beretva (Sárköz) (-át, -áfa) fn. 'rasiermesser'.
borotvafenő kő beretvafenöű kü fn. 'borotvaélesítő kő,
borotvaköszörű'.
borotvál beretváll (-ok, -Isz) ts. i. 'rasieren'. L. le-,
megborotvál.
borotválás berelvállás (-1, -a) fn. 'rasieren'.
borotválatlan beretvállatlan mn. 'unrasiert'.
borotválkozás beretválkozás (-t, -a) fn. 'rasieren'.
borotválkozik beretválkozik, berelvákozik (-ok, v. -om,
-öl) tn. i. 'sich rasieren'. L. megborotválkozik, kiborotválkozik.
borotvaszíj berelvaszifj fn. 'borotva élesítő szíj',
borozik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'bort iszik, bor mellett mulat'.
L. beborozik.
bors bors, boss (Tiszahát, Ugocsa) (-ot, -a) fn. 'pfeffer'.
Sz. Megaggya savad, borsát (= megadja az ízét, ellátja fűszerrel).
Töri a borsot a góiy.fa (= kelepel). Borsot tort az óra
a.lá (= bosszúságot okozott neki). Km. Kkcsi a : börzs,
de evő üss (= kicsiben, igénytelenben is lakozhatik nagy erő
vagy egyéb jó tulajdonság).
borsfíí börsfü fn. 'satureja hortensis L.'
borsó börsóu, bossóu (Tiszahát, Ugocsa) (-1, -fa) fn.
1. 'erbse'. 2. 'borsó főzelék'. Sz. Börsóu, lencse ! Ezer a
szeren:cse ! Annyi, mintha a fnra hánnám a bör:sóut ( =
(= hiába beszélek neki, nem fogad szót).
borsódzik börsóudzik (-olt,-óuzna) tn. i.'borzong'. Sz.
Edöűre börsóudzik tülle a há:tam (= irtózom, félek, fázom
tőle)"
borsóka börsóuka (-át, -ája) fn. 'némely sertés húsában
termő borsó nagyságú, szürke szemcse, melyből az ember
belében a galandféreg fejlődik'.
borsókás börsóukás nm. 'borsókával telt'. Börsóukás hus.
borsói börsöl (-ólok, -ölsz) ts. i. 'borssal hint'. L. megborsol.
borsos borsos (-onn) mn. 1. 'borssal meghintett'. 2.
'drága' (ár).