Szamosháti szótár [A-F] - MEK

171
Vén disznóu (= vén részeges). Br nagy disztóu vagy I
(= disznó módra eszik, evés közben illetlenkedik magaviseletében
és beszédében). Disztóu eggy ember: ! (= aljas, hitvány).
Sz. Ki'csi az : óul, nagy a disz.dóu ( = kihízott a ruhájából).
An-nyit eszik :, mint a disztóu (sokat eszik). Ojam
piszkos :, mjnt a férdézs disznóu : Disznóu teremtette l (káromkodás).
Disz-nóu terem a káposztába ! (tréfás káromkodás).
Hívgat, mint a hmgyóu disznóu (így tesz, aki rossz fát tett
a tűzre). Hé szeg, mint a disz-nóu. Rest,' mjnt a disz-nóu. Km.
É'hezs disznóu mak'kal álmodik: (= kiki azon ábrándozik,
amit el szeretne érni). Aki korpa közzé keveredik, meg-eszi a
disz:nóu (=válogasd meg, kikkel barátkozol). Nem- kell
a disztóunag gyöm:bér, maktull is mekhizik : a (= ne kapasd
el az alrendű embereket). Nem 1
disznóu órára valóu az aram-
pe:rec, vas-karika is jóu be:le (= finom holmikat ne bocsáss
hozzá nem értők prédájául). .4 disznóunak, meg a jós-vénnek
hantin utó veszik hasz:nát (míg él, egyik sem sok hasznot hajt).
A disztóunak a szá-jába van az eszten.dőü (= a disznó
nem a kora, hanem az étvágyának mérve szerint gyarapszik).
Nr. Újságon, vagyis újhold idején nem jó disznót ölni, mert
féreg esik a húsába. — Disznóval álmodni halált jelent. —
Karácsony éjszakáján az eladó leány rúgja meg a disznóól
oldalát s ahányat röfög a zajra felriadt disznó, annyi év
múlva megy férjhez. — Tyúkot a nap azon szakában kell
ültetni, mikor a disznónyáj hazafelé jön a mezőről, mert akkor
olyan fürgén fognak kelni a csirkék, mint ahogy az éhes
disznók futnak haza felé. — Az öreg disznó, mikor az áprilisi
hidegben a nyájból hazafelé fut, ezt mondogatja : Ha én
esztel tutlá vonna, köpenyeget vette vóuna. A kis malac meg
ezt feleli rá : Én is-, én is-, én is- ! — Disznóhivogató szók :
Cenkám- ! ce-, ce-, ce- ! Csö-, csö-, csö- ! — Malachivogató :
Kucm, kucu-, kucm I Pucw, pucw, pucw ! — Disznókergető :
Kuss- ! Br- ! Krci- ! Ckhuli- ! Héj- huli- ! — A disznó hangját
megjelölő igék : röjög, visít, kurrog, durrog, nyég. — L.
tövises disznó, vasándisznó.
disznóeki disznóiicki fn. 'disznó ember' (tréfás szidás).
disznófejű disznóujejii mn. 'behorpadt orrcsontú és
homlokú' (ló).
disznőgomba disznóugomba fn. 'nagykalapú, barnás színű,
vaskos, mérges gomba'.
disznóhús disznóuhus fn. 'schweinefleisch'.
disznókarám disznóukarám fn. 'bekerített fedetlen hely
nagyobb tömegű sertés befogadására'. II. Disznókarám hn.
(Kishódos).
disznókee disznóukec fn. 'disznóólacska, sertésketrec',
disznókodás disznóukodás (-t, -a) 1. 'illetlen magaviselet,
mocskos beszéd'. 2. 'bestelenkedés, durva veszekedés'.