Szamosháti szótár [A-F] - MEK

307
(= nagyon rest). O'jg rest :, mint a főül- terhe ( = u. a.)
O'jg siket:, mint a főijd- (= nagyon süket). Ojan nehéz :,
mint a főijd- (= nagyon nehéz). En-geggyen a főijd a pőr.nak
{= engedjen egyik ember á másiknak). Föijdig vér (= úgy
megver, hogy a földön fetreng). Főijddé lessz (= élettelenül
lerogyik). Akkor az asszon csak f ő ij d • d é lessz e-gészszenn.
Az ollénü nekem e-löijkericcséte.k : a f ö ij d • a l ó u 11
is: (= akárhonnan is). Csakúgy reng- alatta a: főijd
(= nagyon kövér). Mozog alatta a : főijd (= részeg). Te- !
Sir- alattad a : főijd ( = siratja, hogy ilyen haszontalan, naplopó
jár rajta). Szij-jom meg a sárga főijd! (átok = halj meg).
Ojan ember nem- termett a f ö üt h á : t á n n, akitüli ém
megijeg:ggek (= a föld kerekségén, a világon). O-jam buta,
mint a főijd- (= nagyon buta). Tapollya a főijdet a jái]
kö:rüll (= udvarol a lánynak). Ki-csuszott a lábom alóull a:
főijd (= elsiklottam). Ugy étünt :, mintha a főijd- nyelte
vóun : él (= nyoma sincs). O-jam piszkos, mint a főijd- (ruháról).
Nem- láttam se- eget, se- főijdet (= nem láttam semmit,
koromsötétség volt), fíirod-, Gyuri ? Em bi-rom :, csak a főijdbírja:
(tréfás felelet). Főijthőz vág v. föijthö vág ( = birkózás
közben földre terít). Eszt a bőrt- vi-ggázva iggátok :, mer ez
a f 6 üt - hoz vág b e n n e t e : k e t, ha né vigyász:tok
{= részeggé tesz, levesz a lábotokról). Le-hőrdott az ég:gem
a fő üt- porájig: (= csúnyán leszidott). Le-pocskondijászla
az : aszt a sárga f ö ij d i g : v. a f ő üt parajig:
(= csúnyán legyalázta, leszidta). Ujj' a főijd-re,
on-nen nem- esél lejjebb (mondják a kicsiny, botorkálva járó
gyermeknek). Sza-rom rád- ! (szitok) Szarj- a főijd-re, oda
izs bőüg-ve I (az előbbi szitok visszatromfolása). Meg-ütötted
a föij:det (tr. = elestél, megütötted magad). Km. Aki
a föij-dönn ül, nem- nagyot esik: (= aki nem fog kockázatos
vállalatokba, nem bukik nagyot). Fe-kete föijdbe terem a jóu
bu:za (a nagyon barna legényt v. leányt e szólással védelmezik).
L. aljföld, búza-, járó-, Katona-, köz-, mér-, Mihályi-,
Ötföld.
földes főijdes mn. 'agyagpadlós, agyaggal tapasztott
padlójú*. Főijdes ház.
földesúr föijdesúr fn. 'grundherr, gutsherr'.
földi főijdi f-it, -je) fn. 1. 'velünk egy faluból, városból,
helységből való hazánkfia'. 2. 'idegen, ismeretlen emberek
megszólítása : jó ember! barátom!' Hü- jársz: it, főü-di !
földibodza főijdibodza fn. 'sambucus ebulus L.' Sz. Ha
a tehénbe féreg esik, a gazdája menjen el egy földibodzához,
hajtsa le a földre, a végét nyomtassa le egy nehéz kővel s
mondja ezt: „Na-, te főijdibodza, én- léged addik fé- nem
eresztelek, mig az é Vi-rák tehenembüll a fé-rek ki- nem /u///."
földieper főijdiepér fn. 'szamóca'.
20*