Szamosháti szótár [A-F] - MEK

233
£-géssz eggy emelet: (= van mit emelni rajta). Vö.
kontignáció.
emeletes ~ mn. 'emelettel bíró' (pl. ház). Vö. kontignációs.
emelget eméget (-ek, -él; -ssek, -ss) ts. i. 'gyakran emel
vmit'.
emelkedik emelkedik (-ek, -él) tn. i. 'növekedik, nagyobbodik,
fokozódik'. E'mélkedik a zab á:ra.
emelős emelöiis mn. 'gyönge (állat), melynek jártányi
ereje sincs'. (Az ilyen állatot ugyanis csapófával kell emelgetni).
E-melőijs a lo:va, ök:re. Kér fé: má I Nr vaty tán
eme:lői)s.
émely éméi (-t, -e) fn. 'a jószág hátán keletkező csomó,
mely férgekkel van tele'.
émelyedik émejedik (-ell, -ne) tn. i. 'keveredik, felkavarodik'.
Még é-mejedik tülle a gyom:rom, ha rá-nézek is : L. felémelyedik.
émelyeg émejeg (éméjgelt, -jegne) tn. i. 'kevereg, undor
miatt háborog' (gyomor).
émelygés éméigés (-t, -e) fn. 'hányinger, a gyomor felkeveredése'.
•
émelygős éméjgöüs mn. 'undort keltő'. Éméjgöüs édes.
emerre emére hsz. 'herwarts'.
emerrünnen emérünnen hsz. 'von dorther'.
emészt emészt (-ek, -él) ts. i. 'verdauen'. Sz. Csak a
bosszúsággal emészti m a : g át ( = kínozza, gyötri,
sorvasztja). L. megemészt.
emésztő emésztőü (-t, -je) fn. 1. 'az árnyékszék szennygödre,
szennytartó medencéje, ürege'. 2. 'lúd vagy kacsa
eledelébe vegyített széndarab, mely arra való, hogy jobban
emésszen tőle az állat; homok v. föld, melyet a tyúk az emésztés
elősegítése végett eszik'.
Emi ~ (-1) fn. 'az Emilia név változata'.
emleget ~ (-ek, -él) ts. i. 'öfter erwáhnen'. Nr. A néphit
szerint a esuklás annak a jele, hogy emlegetik az embert.
V. ö. esuklás, csuklik. L. el-, megemleget.
emlék emlék (-et, -je) fn. 1. 'andenken'. Ve-gyen nekem
ety keszkenőéit emlég:be. 2. 'denkmaP. Szép- emlék ez ötszáz
esztendői):rüll (templomról).
emlékezik n., 1. emlékszik.
emlékszik emlékszik (-ek v. -em, -él; emlékszünk, emlékesztek,
emlékeznek; emlékesztem, emlékezett; emlékezzen ;
emlékezne) tn. i. 'sich erinnern, gedenken'. Ém- má nememlékszem
rá, mikor: vói}t.
en enn (-et) fn. 'az n betű egyik neve'. L. nö.
én ~ sz. névm. 'ich'. a) birtokos jelző szerepben : 'mein'.
Az én udvaromonn. b) nyomatékképpen : Éntüllem 'von mir',