Szamosháti szótár [A-F] - MEK

216
o'jam mié: 2. 'eláraszt'. Amék móirnár nem- lutta ekűdeni
a patkányokat, hát annak ellepték a mákmát. Eklép a tyukte:lü,
ha oda:mégy. Sz. Uly pojö váglak :, hogy ellép a la:kony
(= erősen arcul csaplak).
1. ellép 1. ellep.
2. ellép ellép tn. i. 'eloldalog, meglóg, észrevétlenül
eltávozik' (tr.). Lackói} mán ellépett:
ellepet éllepet ts. i. 'beszór, behullat'. Ellepeti az ud:várt
szalmával :
cilicitál ellicitáll ts. i. 'elárverez'.
ellit'erá! élliferáll ts. i. 'elárusít, elad'.
ellihol éllihöl tn. i. 'elszalad, elinal'. L. ellohol, ellomol.
ellik ~ (ellenek; ellett; éjjen; ellene) tn. i. 'fiat szül
(egyszerre egyet)' (tehén, kanca, szamár, juh, kecske, bivaly).
Vö. fiadzik. L. megellik.
ellobban ellobban tn. i. 'hamar elég' (pl. szalma).
ellőíérol éllöuféröl tn. i. 'eloldalog, ellóg'.
ellóíol éllóujöl tn. i. 'elszalad, tovább áll' (Vö. néni.
laufen).
ellohol ellohol tn. i. 'elszalad, elinal, eliszkol'. L. ellihol.
ellókheeel ellóukhecél tn. i. 'elinal, megszökik'.
ellomol éllomöl tn. i. 'ellohol, elszalad, elinal'.
ellop ellop ts. i. 'entwenden, stehlen'.Sz. Ha a csu-szóu ráita
íilne, akkor is ellopnák: (= olyan nagy tolvajok). Ellopná
a Krisztus paláslyárull a csattól (= istentelen, tolvaj).
ellő éllü ts. i. 1. 'aussehiessen' (nyílvesszőt, golyót).
2. 'elszakít, elhord (golyó)'. Agyugojó éllülte a lábomat (Nd ).
ellök ellök ts. i. 'eldob, elvet'. Ezek a fa-nyelii villák
nem- jóuk :, mer mek-kotyogóusodig bennek a villa, osz lök'hetlyitk
é- jele :
ellös ellöüs mn. 'vemhes, elléshcz közel álló' (tehén,
kanca, szamár, juh, kecske, bivaly).
elmállik imáttik tn. i. 'szétolvad, szétomlik'. Emállotíak
a darabjai egymástull (= összeragasztott skatulyának).
elmar évw/rjs. i. 'harapással, marással elkerget' (kutya
a másikat). K. Emárla a hász:tull (= elüldözte, addig bántotta,
míg elment).
elmarad émarad tn. i. 1. 'zuriickbleiben' (társától v.
társaitól)'. Sij-jes : ma, kis fi:jam, ne- maraggy : él. A kis
süldői) f-murall a nyái:tull. 2. 'árvául, özvegyül marad'.
Mék kicsik vóutunk, mikor (marattunk édesapám;tull. E-marattam
ki-lenc pújával. '.I. 'elvész'. Még eggyütt é-marat ti'illem
ez a pi:pa. 4. 'elhalasztódik, nem történik meg'. A hit
(= híd) csinálása me-génl émaralt: Sz. Marad ab-bull el is:
(mondják olyan ígéretre, melyben nem bíznak, v. olyan
fenyegetőzésre, melytől nem félnek). Szc-gé feje nya-kaslull !
Ma-ruggyon el egymástull ! (ironikus rosszkívánat).