Szamosháti szótár [A-F] - MEK

as.szony. Nr. Ha az ennivivő leány a kasornyában bekötve
felejti az edényt, őt is ott felejtik a kérők.
bekötés bekötés fn. 'késő őszi idő, mikor a kinnjáró
jószágot ismét hazahajtják az ólba'. Be-kötésig nem- kellet
vgu hazahozni aszt az ök:röt. L. kihajtós.
bekötöz ~ ts. i. 1. 'kötőszerrel körülburkol (sebet).
2. 'ólba, jászolhoz köt' (jószágot).
bekrétáz ~ ts. i. 'krétával befirkál, beken'.
bekueorodik ~ tn. i. 'behúzódik, vhová bemegy és
ott lekuporodik'. Be-kucorottut]k az esői) e:lőijll a kafibába :
bekukkint ~ tn. i. 'hineingucken'.
bekukucskál be- v. bekukucskált tn. i. 'nyilason, lyukon
át benézeget'.
bekulcsol be- v. békóucsöl ts. i. 'kulccsal bezár' (ajtót).
bekutat ~ ts. i. 'összevissza keres'. A Irázsák megéntlem
bekutattyák a kiráifit miirdéfele.
békül béküli (-ök, béküsz) tn. i. 'békés viszonyba lép'.
A fvfu szeretne má békühni, de az ap-ja nem béküli: Km.
Aki harakszik, «• béküli: (= ha haragszik, majd megbékül).
V. ö. békél. L. ki-, megbékül, összebékül.
beküld be- v. béküd ts. i. 1. 'felszólítja, hogy menjen be'.
2. 'bevitet, beszállíttat' (tárgyat a városba). Sze-redáy
küggyég bé a félsöij:mel. K. = 'megiszik, felkortyint'. Még
e/léb beküd vaty két pohár pájiij:kát.
bél ~ (bélt; belem, beled, béli ; ri. belet is) fn. 1. 'darm'
(emberi és állati). Fák a bé:lem. Kirázom a béld belöiilled !
2. 'boglya, asztag, kazal belseje, közepe'. 3. 'gyümölcs husa'.
Korié, álma, szilva, meggy, cseresznye béli. 4. 'csonthéjas
gyümölcsöknek a kemény héjon belüli ehető része'. Dijóu, mogyoróit,
szilvamag béli. 5. 'töknek, sárgadinnyének szálkás és
nyálkás magtartó része'. 6. 'kanóc a lámpában v. mécsesben'.
(1. mécses részei). 7. 'keresztfonál a vászonban'. Nyi'rtóunak
nem- lehel eszt a fonalat hasznák.ni, csag beknek : II. 'kenyérnek
a héján belüli része'. 9. 'némely növénynek taplószerű belső
része'. A bodzafa béli. Sz. Po-kol a bé:li (= telhetetlen, nagyehető).
Fékmolóullállom a bélc:det (fenyegetés). L. dinnye-,
dió-, kenyér-, lámpa-, tök-, szitabél.
belakatol be- v. belakatol ts. i. 'lakattal bezár' (ajtót).
belát ~ tn. i. 'hineinsehcn'.
Relavára ~ hn. (Kőszegremete).
Itélavármoesár ~ hn. (Kőszegremete).
belé bele (-ém, -éd, bele, -éyk, -étek, -éjek) hsz. 1. 'hinein'.
2. 'miatta'. O'jan csitépalé vóul: ot, hogy mekfáfüld be:le
a jejem. 3. ik. 'ein-, hinein-, heréin-'.
beleakad ~ tn. i. 1. 'beleakaszkodik, beleszúródik'.
Valami tö-vizs be-leakatl a szok-nyámba :, osz ki-hasitotta:
2. 'ráakad, fennakad benne'. Még be-leakad a ha:jud valami