Szamosháti szótár [A-F] - MEK

274
kötelét szabályozó ill. feszesen tartó fácska). 6. a jirész
kötele ( = feszítő zsinórja). Rajzát 1. alább.
félkezű félkezü mn. 'einhandig'.
felkiabál fékijábáll ts. i. 'kiabálással felébreszt'.
felkortvint fékörtqinl
(pl. bort).
ts. i. 'egy kortyintással megiszik'
felkortyol fékörtyöl
iszik vmit'.
ts. i. 'felhajt, mohón, gyorsan meg­
félkótya félkóutya mn. 'félbolond'.
félkótyás félkóutyóus mn. 'féleszű, félbolond'.
felköhög féköhög ts. i. 'köhögés segítségével a légcsövéből
feltol' (flegmát, turhát, nyáladékot).
felkölt féköüt ts.
i. 1. 'felébreszt'. 2. -ff—- —"í
'fekvőhelyzetéből felállít'.
Köüs- fé mán
aszt az ök:röt.
felköszönt féköszönl
ts. i. 'köszöntővel
megtisztel' (pl.
névnapon) m ^ ^ m m - r — ~ : i
-. ; —IJrra
leikot fekot ts. í.
1. 'umgürten, um- Féikéziürész.
schnallen' (szoknyát,
gatyát; harangot a jószág nyakára). 2. 'felakaszt'. Hogy a
hóiihér kössö fél! 3. 'kévékbe köt'. A knparékot is asz montom:,
hoty kös-sék fél:
felkötöz fékötöz ts. i. 'karójához kötöz' (szőllőt).
félkrajeár félkráicár fn. 'a régi egy filléres'.
felkueorít fékucorit ts. i. 'felgörbít, maga alá húz'.
Fékucoritotta a lá.bát.
felkucorodik fékueorodik tn. i. 'felkuporodik, felguggol
vhová'.
felkunkorgőzik fékuykörgénizik tn. i. lelgöndörödik, fel-'
csavarodik' (pl. bajusz).
felkunkorodik fékuykorodik tn. i. 'felgöndörödik, felgörbül,
felcsavarodik' (bajusz, a szőllő kapaszkodó kaccsá).
felkuporodik fékuporodik tn. i. 'felguggol vhová'.
felkúszik feküszik tn. i. 'hinaufklettern'.
féllábos ~ mn. 'olyan (lábbeli), mely nem egyformán jó
mindkét lábra, jobb- és ballábas'. Féllábos csizsma, cipöijk.
L. egyenes lábos.
féllábú féllábú mn. 'einfüssig'.
fellandul fellandull tn. i. 'föllobban, lángot vet'. Aszmonygya:,
hogy a kérk alal péz- van elás.-va; az éc-caka fellandull:
fellármáz ~ ts. i. 'felriaszt, felkiabál vkit' (pl. álmából).