Szamosháti szótár [A-F] - MEK

230
hogy ros-tának se lesz jóu a bű:ri. 2. 'elűz, elkerget'. Gyúcs-csunk
rá :, a füsk maid- éveri innen a szunyo:got. 3. 'elcseng,
elkongat'. E'vérte az óiira a tizeneg-.gyet. \. 'elpusztít, földre
ver'. Csak a jég- é ne vér:né eszt a kizs bu.zál. 5. 'elcsépel,
elgépel'. Uly hallom :, a za-bot is évérték : 6. 'elkölt, elpazarol'.
Akkor este é-vért vaty háromszász pen.-gőijl. 7. 'kissé lecsillapít'.
Meg-eszek ety lo:jéist, legalább rverem az éheimet.
elveresedik éveressedik tn. i. 'elpirul'.
elvérez évérez ts. i. 'vérrel elszennyez'.
elvész évész tn. i. 1. 'elpusztul'. E-vész a jóu:szág azonn
a sová lege.-löijnn. 2. 'sich verliercn'. Sz. E-géssz é- vagy
vesz-ve (— oda vagy, beteges színben vagy).
elveszen éveszen ts. i. 1. 'wegnehmen, abnehmen'. 2. 'nőüí
vesz'. Házasodik a lapát, Eveszi a piszkaját (Nd.). 3. 'varázslással,
boszorkánysággal elapaszt' (tehén tejét). Ennek
a te-hennek vmlaki é-vette a te:jit.
elveszük éveszlik tn. i. 'elvesztődik, elvész' (vmi tárgy).
(Adorján, Avasújváros.)
elveszt (veszt ts. i. 1. 'elpusztít, megöl'. E-veszti ma:gát T
ha mekhal a já:nya. 2. 'verlieren'.
elveszteget (vesztegei ts. i. 'veszteséggel, olcsón elad'.
Né' vóut jóu vá:sár, csak (•vesztegettük a jóu kis tehe:net.
Aszl a ti-nóut csak é-veszlegeltem a vásá:rom, mé nem- akartam
má haza haila:ni.
elvesztet (vesztet ts. i. 'elveszít'. E- ne vesztezsd a forin.lost.
elvesztődik éveszlőijdik tn. i. 'elvész'. Tedd- el a kóu:csot T
mé még éveszlőijdik :
elvet évét ts. i. 1. 'aussáen'. E-vetettem a bu.zál. •— tn. i.
2, 'elvégzi a vetést'. Ha igy jár az idöij, niyír lom, mikor
vetiitjk : él. — ts. i. 3. 'halva szül, idö elölt szül' (állat).
A le'hen é-velelie a bör:nyát. E-veti a koca a malac:cát. Sz.
Vessük el a gony:gyát (= intézzük el s tegyük le róla a gondot).
V. ö. elhány 3., megvét.
elvetél (vetéli tn. i. 'magzatát elveti, halva szüli' (állat).
elvetemedik évelemedik tn. i. 1. 'elferdül'. Egésszenn
é-vetemedett a bog:ja. 2. 'rossz kezelés miatt elmérgesedik'
(a seb). 3. 'elaljasodik, gonosszá lesz'.
elvetődik évetöüdik tn. i. 'véletlenül elkerül, eljut'.
elvisel évisél ts. i. 'abtragen, abnülzen'. Nem- tudom,
éviselem-é vaty : sem a ruhát meg a esizs.nnít.
elvisít cvisil, évisél ts. i. Sz. Evisittya magát (=. visít
egyet).
elviszen éviszen ts. i. 1. 'wegtragen, fortbringen, wegführen'.
2. 'mitnehmen, mitbi ingen'. Sz. E-vitte a góuja az
ozson.nát (= elköltözött a gólya, rövidebbek a napok, nem
kell uzsonna). Esz ne- viszed ( szára:zonn (= ezért lakolni
fogsz).