Szamosháti szótár [A-F] - MEK

301
forcimer förcímer (-1, -be) fn. 'előszoba' (= ném.
vorzimmer).
fordít fordít (-ok, -öl; -ott; fördiccson) ts. i. 1. 'drehen,
wenden'. 2. 'irányít, terel'. Fordítom a lovam A szomszét
házára (köszöntő versből). 3. 'változtat'. Fordítok a soro:monn.
L. el-, fel-, ki-, meg-, ráfordít.
[ordítás fordítás (-1, -a) fn. 'a csizmának új talppal,
sarokkal és kéreggel való ellátása'. V. ö. fejelés.
fordító fordítón (-t, -fa) fn. 1. 'a zárnak az ajtó külsején
levő kilincse, mellyel a kívülről jövő ember kinyithatja a
betett ajtót'. (Ha kihúzzák az ajtóból a f.-t, be van zárva az
ajtó). 2. 'tengelyen forgó kétkarú ablakzáró'. 3. 'fakilincs'.
V. ö. zár. L. ablakfordító.
fordított hai|\ma fordítót hagyma fn. 'magról kelt apró
hagyma, melyet a következő évben növelnek naggyá, dughagyma'.
Xr. A magról'kelt apró hagymát Katalin napján
(nov. 25) vászonzacskóba kötve jó száraz helyen, rendesen
á fűtőkemence közelében szegre akasztják, Pál-fordulása
napján (jan. 25) pedig megfordítják, vagyis a zacskót fenekénél
fogva akasztják fel. Ezért nevezik fordított hagymának.
Tavasszal aztán elültetik, földbe dugdossák.
fordítva fordítva hsz. 'felső szélénél fogva, visszájára'.
Fordítva tartya a könyvet.
fordul fordult (-ok, fordulsz) tn. i. I. 'sich drehen, sich
wenden'. 2. 'fordulatot tesz' (pl. tánc közben, séta közben).
För-düfjátok eg.gyel, mig az ebed éké:sziill. 3. 'bizonyos utat
oda s vissza megtesz'. Delik esak kéc-cér fördull odáfig a
sze:ker. A. 'változik, alakul' (idő, körülmény, állapot). Höu-nap
ha uty- fördull az idöii, levágjuk a za:bot. Uly fordult a so:rom,
hogy megénl hazajöhettem : Fordulhat : még ugy- is :, hogy
jóu- vaun e még ne:ki. 5. 'kerül, haszonként bejő'. Tojást is
ád-vesz:, azonn is jördull ely-kél foriny.dya. L. be-, el-, fel-,
ki-, le-, meg-, térül-, visszafordul.
fordulás fördullás, fördölás (Badaló) (-1, -a) fn. I. 'oda
s vissza megtett út'. Két- fördullássál be-hozzuk, ami mék
ki- van. 2. 'zűrzavar, zenebona, felfordulás'. Tettek itt etg
fördö.lásl ! (Hadaló).
forduló fördullóu (-t, -fa) fn. 'a határnak az a része,
mely az ugni rendszer szerint hármas csoportra van osztva'
(t. i. az egyik csoport ugar, a másik őszi vetés, a harmadik
tavaszi vetés). II. Forduló hn. (Sárköz). L. Alsó-, Közép-,
Felső forduló.
fordulós fördullóus fn. 'olyan birtokos, akinek földjei
fordulók szerint vannak szétosztva'.
fordulós! fördullóusi mn. 'fordulói, a fordulóból való'.
Nekem bizon esak a fördullóusi búzám lessz, amije : lessz.
forgács forgács (-ot, forgáccsá) fn. 'span, splitter'. Km.