Szamosháti szótár [A-F] - MEK

156
vagyis a száraz szalmatekercs egyik végébe s a csóvát addig
lóbálják, míg lángra nem lobban.
csóvál csőuuáll (-ok, -sz) ts. i. 'jobbra-balra ingat, lóbál'
(= fejet, farkat stb.). L. ki-, megcsóvál.
csőváz csóuváz (-ok, -öl) ts. i. 'csóvával, ággal megjelöl'.
Kimentek a mczöiire kevesztekecs csóuvázni: L. kicsóváz.
1. eső ~ sertéshivogató szó. Csö-, csö', csö- !
2. csö ~ (-1, -je) fn. 'a cs betű egyik neve'.
csö csü (csüt, csiik, csűje) fn. 1. 'röhre'. 2. 'lauf' (puskáé).
3. 'kürtő, kályhakürtő'. Ki mozdult a cswje, crzér füstöl:
4. 'kolbe'. Meg-van a naty kóuróuja a málé:nak, osz csw meg
ety sincs rakta. 5. 'weberspule' (nádból v. üres bodzafapálcikából).
8. csőnyi'. Kecs csü málé. Ekszüitem eddig vaty
tiszcsü fonadat. 7. 'hüvely'. Ety csü paszüi, börsóu, paprika. 8.
a szórómalom nyilasa, ahol a szél a szemetet kifújja'. L. esőstől.
csődít csöiidit (-ek, -él) ts. i. 'összegyűjt (sokaságot)'. L.
összecsődít, becsődít.
csődör csőüdor (-1, -örök, -je) fn. 'ménló, a ló hímje'.
Xr. A jó csődör vagy megvakul vagy megsántul.
csődörös csőiidörös (-1, -ók) fn. 'ménlovas katona'.
csődül csőüdüli (-ült, -üjjön, -ülne) tn. i. 'sereglik, gyül,
tódul'. L. be-, összecsődül.
csökken 1. megcsökken.
csőll csüll (-ök, -£ssz, -ötl, -ene, csüjjön) ts. i. 'szövéskor
a csőre fonalat teker'.
csőllő csüllői) (-t, -k, -je) fn. 'olyan eszköz, melynek
segítségével fonalat tekernek
a vetélló csövecskéjére'.
L. a rajzot.
csömörlés csömöllés,
csömőüllés (-t, -e) fn.
'abseheu'. Ediettürjk: ot
csömöllésig:
csömörlik csömöllik
(-ök, csömolsz; -llöttem :
csömöjjön ; csömotne) 1.
megcsömörlik.
csömöszköl csömöszkol
Csollő.
(-ölök -ölsz) ts. i. 'nyomkod, gyúr, gyömöszöl'. L. összecsömöszköl.
csömöszkölő csömöszkölöi) (-t, -je) fn. 'szöllőzúzó ágbogas
végű fa'.
csömöszöl csömöszol (-ölök, -ölsz) ts. i. 'gyömöszöl,
tömköd, nyomkod'. L. be-, összecsömöszöl.
csőr n., 1. orr.
csördít csürgil (-eni; -ek, -él) tn. i. 'ostorral csattant'.
^1 csordás nmgyokacs csürgitett az ostorá:vál.