Szamosháti szótár [A-F] - MEK

21S
elmulaszt émtllaszt
orvosság a daganatot).
ts. i. 'megszüntet, meggyógyít' (pl.
elmúlik emulik tn. i. 1. megszűnik' (betegség). Nekem az
örbánc a kájörtül mült: él, hogy be-kentem : ká.jörgojóuval :
2. 'vergehen'. Mij-jér nem házasodik meg ? — E-mült am mán
éntül.lem. 3. 'nem sikerül, megfeneklik, füstbe megy'. Nem- is
tudom má, mim mült el a do:log.
elnehezedik énehezedik tn. i. 'elerőtlenedik' (kor miatt).
elnevez énevez ts. i. 'benennen'.
elnéz énéz ts. i. 1. 'végignéz'. Csak nézd- e le, mije ronygyos
mán ez a ci:póü ! Na 1
, csak nézd- é te eszt a má:lét, hogy
mekhóult a levele.ji ! 2. 'tétlenül néz'. Enézi : hát, hogy az a
púja be-lelökje a métsi:kat a pocsojába : 3. 'megbocsát'. Nézzétek
el eszt a csekéi hibámat (Nd.). Sokat énéz neki az atr.nya.
élnivaló élnivalóu mn. 'életrevaló'.
elnyargal enyárgál tn. i. 1. 'fortreiten'. 2. 'elrohan, elfut",
elnyel ényél ts. i. 'verschlingen, verschluckcn'. Sz. Ugy
elunt :, mintha a jöijd- ényélle vóun :
elnyer enyér ts. i. 'abgevvinnen'.
clnyirhál ényirbáll ts. i. 'elnyirogat, ollóval elvagdal',
elnvirkul ényirkull tn. i. 'nyirkossá lesz, elnyirkosodik'.
elnvisszent ényisszenl
sal elvág'.
ts. i. 'hirtelen elvág, egy késvonás­
el nyiszál ényiszáll ts. i. 'életlen késsel nagy nehezen elvág',
elnyiszhál enyizbáll
hezen elvág'.
ts. i. 'életlen szerszámmal nagyne-
elnviszol ényiszöl ts. i. = elnyiszál.
elnyitik ényilik tn. i. 'elvirágzik, virágát elhullatja'.
E'nyitóit a tubaróu-.zsa.
elnyomorít énygmorit ts. i. 'nyomorékká tesz'.
elnyomorodik énygmorodik tn. i. 'nyomorékká lesz'.
clnyíí enyü ts. i. 'elkoptat, elvisel (ruhát)'.
elnyövik ényüvik tn. i. 'elkopik, használatban elvásik'.
elnyújt ényút ts. i. 1. 'laskanyujtóval vékonyra lapít'.
E-nyúlollad a tész-tát ? 2. 'lassú tempóban énekel'. Na-gyonn
ényúllyálok az éne:ket.
elnyúlik enyulik tn. i. '(ájultan, eszméletlenül) elterül'.
Benyitok:, hát- az asszony ok jekszik a hász- közepinn
é-nyülva. Sz. Uty kacaklut]k rái:la, hogy máid- ényül tinik
(= hogy majd elájultunk).
elnyíí 1. elnyő.
elói'iál elóu/ráll tn. i. 'eloldalog, meglóg'. Elóufrált mán
ez a ve Lac:kóu !
elold elóud
meglépett).
ts. i. Sz. Elóutta a kereket (= megugrott,
eloldalazik elóudalazik tn. i. 'eloldalog, meglóg'. Alik
tudom haza szérkeszte:ni, mán g másik perdzbe a'lóu füst',