Szamosháti szótár [A-F] - MEK

170
dinnyeíöld dinnyefőiid fn. 'dinnyével beültetett darab
föld'. II. Dinnyeföld hn. (Homok, Szamosbecs). Sz. Ugy é
vg szonytyolod:va, mint akineg dimnyeföüd nem jutott: (tr.
hasonlat a hirtelen elkomorodott emberről).
dinnyebaj dinnyeháj fn. 'melonenschale'.
dinnyemag dinnyemag fn. 'melonenkern'.
Dinnyéskert Dinnyéskert hn. (Ricse, Szárazberek).
dinnyevilág ~ fn. 'a dinnye érésének időszaka, fénykora'.
Na\ de osz le- is járt a dinnyevi.-lág.
dió dij ón (-t, -ja) fn. 'nuss'. Nr. Nem jó sok diót enni,
mert megnő tőle az ember orra. L. tökösdió.
dióbél dijóubé: fn. 'a dió ehető része a csontos héjban'.
diófa dijóuja fn. 'nussbaum, nussholz'. Agyon Jstem
mindé jóut, Dijóufábül koporsóul, Levelébül lepedőül, Ágábül
meg legyezőül (mondóka). Sz. Dijóuja alatt eskütlek (= vadházasságban
élnek). Ém ültettem a dijóu:ját, mász- szedi le
a dijóu:ját (= sic vos non vobis) Rokon A-dámrull, É-várül,
meg a csoyka dijóufárull (= nem rokon). Asz- hiszi:, hogy
az ö-vé a dijóuja:jig (= elbízta magát, büszke). Nr. A diófa
a legnépszerűbb gyümölcsfák egyike, mely minden kertben
megtalálható. A néphit szerint a diót rúddal kell leverni a
fájáról, mert a diófa annál többet terem, minél jobban verik.
diófalevél dijóufalevél fn. 'nussblatt'. Nr. A köszvényesnek
diófalevelet kell főzni a fürdővizébe.
dióbaj dijóuhái fn. 'nussschale'.
dióhajigáíó dijóuhajigállóu fn. 'a láb tréfás neve'.
dióolaj dijóuolaj fn. 'dió beléből préselt olaj'.
diópálinka dijóupájinka fn. 'diólikőr, zöld dió és cukor
hozzáadásával készült likőr'.
dióskalács dijóuskalács fn. 'dióval töltött kifli alakú
kalács'.
diós-Iaska dijóus-laska fn. 'diós-metélt'.
dirih-darab ~ (dirab-darabot, dirib-darabok) mn. 'apróra
darabolt'. Szeygyétek össze eszt a dirib-darap kenyere:ket.
diribis-darabis diribizs-darabis mn. 'apróra darabolt,
dirib-darab'. Diribizs-darabis kalács nekem nem kell (karácsonyi
köszöntőversből).
diskurál diskuráll (-ok, -sz) tn. i. 'beszélget, társalog'.
dislókál dizslóukáll (-ok, -sz) tn. i. 'rendelkezik'. Az é'
vagyongmba nem- dizslóukálsz : ! (V. ö. lat. dislocare).
dísz disz (-t, -e, -ek) fn. 1. 'zierde'. 2. 'tisztesség, megtiszteltetés'.
Asz-tal nagy disz-nek vötték, ha jánnézőiibe men:fek.
(Kisbábony.)
disznó disznóu, disztóu (-k, -I, diszna v. diszta) fn.
schwein'. Huzd rá, ágán, disznóut adok ! (táncszó). Vóuk
annag bör-zasztóu sog disz-na. K. 'disznónyáj, sertésnyáj'.
F ék csürg ették, j ék téritették a disznóut valami nagy nehe:zenn.